Osztogatás és fosztogatás

„A dilettáns elképzelés, hogy az IMF nyilván nyerészkedni akar rajtunk, ezért elküldjük a pokolba, már most előrelátható újabb hátrányokkal fog járni, illetőleg egy részük már be is következett. A nemzetközi hitelminősítők egyre rosszabb véleménnyel vannak Magyarországról, s ennek még meg fogjuk inni a levét.

Volt azonban egy pont, ahol miniszterelnökünk végül is elárulta nekünk, miért is makacskodik. Az alternatíva ugyanis az: vagy bankadót vetünk ki, méghozzá abnormális nagyságban, kizárólag a költségvetési hiány fedezésére (ezt bizony kifogásolta az IMF és az EU), vagy megszorításokat (értsd: reformokat) kell bevezetni. Azt pedig nem! Nem, nem, soha! Majd a bankok után kiraboljuk (pardon: különadóval megadóztatjuk) az energiacégeket, a telekommunikációs szektort, meg egyáltalán mindenkit, akit csak tudunk. Ritka szép beismerése annak, hogy az osztogatás és a fosztogatás törvényszerűen összefüggnek egymással. Amíg vannak gazdagok, akiket ki lehet fosztani, addig lesz pénz, amit a népnek ki lehet osztani. Ott vannak előttünk a nagy példák: Rózsa Sándor, Robin Hood vagy hogy igazi bankrablót is mondjunk, a híres-nevezetes Ioszif »Koba« Dzsugasvili. (Az eredeti Koba egy grúz betyár volt.) Magyarországnak egyszer állítólag már volt egy bankárkormánya – most akkor ellensúlyozásul lesz egy bankrablókormánya is.”