Nem lesz vonzó az állami segítség

„Vegyünk egy egyszerű példát. Rossz helyzetben vagyok, az eszközkezelőhöz fordulok, átveszik a lakást, visszabérlem, meghalok, és nem a gyerekeim öröklik, hanem az állam, amely aztán el is adhatja?

A közösséget képviselő állam érdeke az, hogy olyan éljen abban a lakásban, aki fizeti a bérleti díjat. Ha fizeti, és az örököse is fizeti, akkor maradhat.

Hogyan fogják megoldani azt, hogy a megmentett adósok ne járjanak jobban, mint akik nem vettek fel hitelt és albérletben laknak, vagy azok, akik rendesen törlesztenek?

Az eszközkezelő nem ötcsillagos szállodaként, hanem menedékházként fog működni. Az elemi lakhatási feltételeket biztosítja, mert egyaránt ezt diktálja a társadalmi szolidaritás és a közösségi érdek. Az állami gondozásba vett gyermekek és hajléktalanok számának növekedését senki sem akarhatja. Ráadásul ez az alternatíva is sokba kerülne a közösség kasszájának.

A most kezelendő helyzet újratermelődése a későbbiekben megelőzhető?

Őszre készül el a kormány otthonteremtési programja is, amely alapvetően azoknak nyújt segítséget, akik igazolt önerővel rendelkeznek és állami támogatással már képessé válnak saját lakást venni. A tervezett bérlakás-program pedig azoknak segít majd, akik jövedelmi helyzete kockázatossá tenné az önálló lakás vásárlásával járó terhek viselését. Alapfilozófiánk, hogy az állam minél kevesebbet vegyen el a családoktól.”