„Molnár Tamás életművűt kiértékelni az utókor feladata. Könyvei a nyugati világ könyvtáraiban megtalálhatók angolul, franciául, magyarul, lengyelül, spanyolul, németül, horvátul, s még néhány további nyelven. Legjelentősebb az 1961-ben megjelent The Decline of the Intellectual (Az értelmiség alkonya) c. könyve, amellyel jelentős visszhangot váltott ki. Nemzetközileg a legnagyobb figyelmet Sartre: Ideologue of Our Time (Sartre, korunk ideológusa, 1969 és több további kiadás) c. esszéje érte el, amelyet sok nyelvre lefordítottak. Az 1990-es évektől sorozatban jelentek meg magyar nyelvű írásai, aminek következtében 2000-ben megkapta az állami Széchenyi-díjat, illetve 2002-ben a Stephanus-díjat.
Számos hazai publikációjának köszönhetően Molnár az egyik legismertebb konzervatív gondolkodó idehaza. Írásait széles körben olvassák, noha az akadémiai filozófiai életben kevéssé találhatta meg a helyét. Ez utóbbi oka kritikus viszonyulása a baloldali ideológiákhoz. Sokakat ismert és sokan ismerték őt, ám mégsem vált tartósan egyik közösség ünnepeltjévé sem. Ha a tervek szerint hagyatéka hazakerül és megkezdődik feldolgozása, világossá válhat, hogy az elmúlt évtizedek egyik legizgalmasabb, legtöbb helyen megfordult intellektuális vándorával van dolgunk, aki a világot és önmagát leginkább franciául gondolta el. Ám Molnár Tamás magyarnak született, megtartotta anyanyelvét, és igazi recepcióját tekintve, élete utolsó két évtizedében Magyarországon találta meg gondolkodásának legtermékenyebb talaját.”