„– Az Újrakezdés volt a kongresszusukon az új szlogen. A vezetőségbe bekerült jó néhány új arc, de sokan fogadták kritikával, hogy a megújulást Kovács Lászlóval, Puch Lászlóval képzelik el...
– Érdekes, hogy senki nem a többi 12 emberről beszél a 14 fős vezetőségből. Pedig magamat is beleértve csak négy olyan politikus tagja az új vezetőségnek, aki eddig is ott volt. Említhetném Kunhalmi Ágnest, Harangozó Tamást vagy Szabadkai Tamást. Az biztos, hogy nálunk nagyobb az innováció, mint mondjuk a Fidesznél. A tisztújítás demokratikus jelölési folyamat mentén zajlott, és a kongresszus döntött úgy, hogy mind Kovács Lászlót, mind Puch Lászlót beszavazza az elnökségbe. Ráadásul Kovács László EU-biztosként az elmúlt 5-6 évben nem vett részt a belpolitikában. Egyszóval, megújult az MSZP elnöksége.
– Harci retorika áradt kongresszusi beszédéből. Sokat foglalkozott Orbán Viktorral. Azt mondta róla, »csak az erőből ért«. Mostantól ez a konfrontatív stílus lesz a meghatározó? Egy kommentelőnk azt írta, Orbán legalább ért valamiből, az MSZP még az erőből sem...
– Éppen azért, mert világos volt az üzenet, kezdünk mást csinálni. Pontosan az a baj Orbán Viktorral, hogy csak az erőből ért, sem a józan észre, sem a józan érvelésre nem hallgat. Nem hiszem, hogy normális volna, amit a médiatörvénynyel művelnek, vagy az állami cégek átláthatatlanságának, az állami vezetők számának növelésével, az adórendszerrel vagy mondjuk a bankadóval. Igenis úgy gondolom, Orbán nagy erővel, rossz irányba viszi az országot. Egy ellenzéki pártnak pedig az a dolga, hogy kritizálja a kormányt. De nem úgy, ahogy Orbán tette az elmúlt nyolc évben. Azt szeretném, ha a párt valamire nemet mond, mindig tegye hozzá, hogyan csinálná. (...)
– Ezek közül leginkább a teljes foglalkoztatottság ígérete csapta ki a biztosítékot a NOL-on véleményt formálók körében. A finomabb vélemények közgazdasági nonszensznek, az erősebbek az Orbán-féle egymillió munkahelyhez hasonló populista blöffnek nevezték.
– Szó sincs populizmusról! A teljes foglalkoztatottság az európai trendbe illeszkedő, az európai szocdemek által is felvállalt alapcélkitűzés. A nemzetközi norma szerint három százalék alatti munkanélküliség már teljes foglalkoztatottságnak minősül, és a válság előtt több tagállam a közelében járt. Ez tehát a munkahelyteremtés prioritássá emelését jelzi, miután eddig egyetlen kormánynak sem sikerült a foglalkoztatottság szintjét a négymillió fős sávnál magasabbra emelni. Tisztában vagyok vele, hogy az ideális, százszázalékos foglalkoztatottság nem reális célkitűzés, de törekedni kell rá. Nem azt mondtam, hogy tíz éven belül egymillió új munkahelyet teremtünk. Össze nem lehet hasonlítani a kettőt.”