A baloldal elveszett

„Körültekintve a világpolitikai térképen, azt látjuk, hogy jobb- és baloldal mint a politikai tagoltság alapképlete létezik még, de éppen elveszti vagy már elvesztette értelmét. Ennek az a legfőbb oka, hogy az emberiség nagy, feszítő kérdéseire egyelőre egyik oldal sem tudott megnyugtató vagy legalább az adott körülmények között elfogadható választ adni. E kérdések egyike a nemzetek létéhez, a nemzetállamok és a nemzeti kultúrák sorsához, jövőjéhez kapcsolódik a globalizmus korában. A nemzetek nemzeti mivoltukban, saját kultúrájukban, nyelvükben, államiságukban és történelmi önazonosságukban akarnak élni, a globalizmus erői pedig éppen ezt nem akarják, mert a nemzetek léte akadálya a liberális kapitalizmus, azaz a nemzetek fölötti tőke uralmának.

A népek, a társadalmak tagjai biztonságban akarnak élni, igazságosabb társadalmakban, méltányosabb elosztást követelnek, mondhatnánk az egykori munkásmozgalom jelszavával: legalább „munkát, kenyeret”, vagyis létbiztonságot és lehetőség szerint jobb életet. Ezzel szemben a globális tőke érdeke a minél nagyobb profit elérése minél kevesebb költséggel. És ma már a régi munkásosztály és munkásmozgalom eltűnésével, a harcos baloldal és a szovjet impérium teljes erkölcsi csődjével, hitelvesztésével és felbomlásával kinyílt a tér a tőkés érdekek gátlástalan érvényesítéséhez. Jobb- és baloldal mindenütt vergődik ugyan e kérdések szövevényében, de mindketten ugyanakkora pórázon lettek megkötve a nemzetközi liberális irányítók, a finánctőke vezető csoportjainak mindeddig megrendíthetetlen oszlopaihoz. Ez a liberális világrend most látszik megrendülni, s vele együtt mindazok a politikai erők, amelyek jobb- és baloldalon, de főként a baloldalon összenőttek vele.

Ha igaz ez a rajtunk kívüli világban, százszorosan igaz nálunk. Itt a baloldal hagyományos történelmi szerepe kiemelkedően gyalázatos, a legszorosabb együttműködésében a kozmopolita, hazafiatlan liberalizmussal.”