Gyurcsány hatalmas vállalást tett: nem akar se középszerű, se hazug lenni

Az csak külön érdekesség, hogy megfutamodott Orbán Viktortól.

Ha esetleg kormányra kerül az LMP, akkor beleveszik a bálnák meg a tibetiek ellen elkövetett bűnöket, egy Jobbik-kormány pedig a Trianon-tagadás tagadását teheti büntethetővé.
„A nagy törvénykezési dömpingben a kommunizmus bűneinek tagadásának büntethetővé tétele egyáltalán nem kapott nagy figyelmet, ellentétben a néhány hónappal ezelőtti, a holokauszt tagadásának büntetését bevezető btk.-módosítás körüli hisztivel. Pedig fontos kérdésről van szó: előnyére változott-e a törvény? Szerintünk nem, vagy csak alig. Talán annyival jobb, hogy egy kalap alatt kezeli a két totalitárius rendszer okozta szenvedéseket, de ez sovány vígasz ahhoz képest, hogy maga az alapkoncepció, a történelmi események tagadásának/megkérdőjelezésének büntetése tévedés.
A helyes döntés a vonatkozó 269/C. § eltörlése lett volna, de sajnos tudjuk, hogy ez a belpolitikában és nemzetközileg is politikailag védhetetlen helyzetet eredményezett volna. Gyurcsány Ferenctől, skandináv lapokon át, a New York Timesig minden arról szólt volna, hogy Orbánék holokauszt-tagadók, vagy legalábbis cinkosai azoknak.
Az MSZP utolsó pillanatban elhelyezett, rosszindulatú aknáját egyvalaki tudta volna hatástalanítani: Sólyom László. A köztársasági elnök nem küldte alkotmánybírósági normakontrollra a jogszabályt, azaz nem voltak alkotmányossági aggályai. Ez teljességgel érthető, ő ért hozzá. Viszont lehetősége lett volna aláírás helyett megfontolásra visszaküldeni az Országgyűlésnek a törvényt, s - idő hiányában - arról már az új parlament döntött volna. Sajnos Sólyom nem ezt az utat választotta.”