Forradalomban...

„Én úgy látom, hogy Magyarországon bizonyosan nem történt konzervatív forradalom. Bekövetkezett viszont egy másik »forradalom«, ennek viszont csak a kormányzás felől nézve van értelme, és semmi köze semmiféle általad vizionált konzervativizmushoz (ha egyáltalán van jelentősége bármiféle izmusnak ma Magyarországon, az egyedül a feudalizmus). Ezt a forradalmat nem lehet sem kortárs politikatudományi rendszertanokkal, sem a választási matematikával érvényteleníteni, mert kontúrjai csakis egy sajátos észjárás felől válnak láthatóvá. Az így értett »forradalom« értelme »csupán« annyi, hogy az új kormány a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben korábban nem látott mértékű, s nemzetközi összevetésben is egyedülálló felhatalmazással foghat munkájához; ezért szándéka, hogy a választásokon kapott felhatalmazás értelmében lezárjon egy általa átmenetinek és zavarosnak minősített korszakot; ennek érdekében fog hozzá az új rend intézményi, s nem kevésbé, morális alapjainak lerakásához. Mert azt gondolja alapvető baj van a struktúrákkal. A struktúrák pedig, még akkor is, ha elsősorban intézményekben, szokásokban, normákban és rutinokban öltenek is testet, elsősorban a fejekben gyökereznek. Mivel az embereket nem lehet - egy csapásra - megváltoztatni (s például egy magyar-svéd lakosságcsere se lenne könnyen kivitelezhető), ezért kell megváltoztatni a szabályokat és az intézményeket, vagyis véget kell vetni a rossz elrendezéseknek.

Az így értett »forradalom« eredménye az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszerének létrejötte. Ennek semmi köze semmiféle restaurációhoz, akik ezt nem értik, azok éppen a politika lényegét, a semmiből teremtő politikai akaratot nem értik. Pedig a kreatív, teremtő politikai tett felől nézve egész világosnak tűnik, hogy azért van szükség egy új rendszerre, hogy le lehessen zárni a régit, s jól látható, világos cezúrát lehessen vonni a régi és az új világ között. E logika szerint az új rendszer értelme: az új kormány maga mögött hagyva a beteg struktúrákat és a rossz elrendezéseket, nem az egyik, vagy a másik oldal, hanem az egész nemzet érdekében kíván kormányozni. Vagyis a nemzeti egység éppúgy politikai előfeltétel. Mint ahogy kormányzati cél is egyben.”