A forradalom vége

„Első kérdés: tartja magát a Bajnai-kormány vonalához? Válasz: nem, olyanok vagyunk, mint a görögök. Következmény: forintválság, tőzsde beomlása, nemzetközi botrány. Három nappal később. Elfogadom a Bajnai-kormány hiányszámát, adósságcsökkentő politikáját. Nem vagyunk görögök. Megnyugvás a piacon.

Az orbáni forradalomnak vége. Három nap alatt megbukott.Vezetője, kétharmados hazai többsége birtokában, bement a szorítóba, hogy megmérkőzzön egy erős nemzetközi versenyzővel. A tizedik másodpercben kapott egy ütést az állára. Lefeküdt. A bíró nyolcat számolt rá. Föltápászkodott. A nemzetközi bírák és közönség előtt ez a tíz másodperces szereplés a mérvadó.

Nem kommunikáció, hanem politikai stratégia bukott meg. Nem Kósa és Szijjártó, hanem Orbán. A nyolc éven át követett reformellenes, globalizációellenes, Kárpát-medencei ábrándkeynesianizmusra, paternalista posztszocialista osztogatásra épülő, megalapozatlan és kidolgozatlan rendszer ütközött a globális és az európai kapitalizmus falába.”