„Nem kellene azt hazudni, hogy itt bárkit bármi újdonság érdekelne, ehhez pont elég lenne az emésztőrendszer különféle perisztaltikus mozgásainak nagyfelbontású, digitális bemutatása, ahogy azt a több szérián át futó mindenféle hasonló sorozatok fényesen bizonyították. A Megasztár viszont azt állítja: újdonság, tehetség és érték az, ami a középpontban van.
Ez két okból nem igaz. Az egyik természetszerű: a Megasztár-ban a közönség közvetlen szavazatai alapján dől el a versenyzők sorsa, tömegesen mozgósítani pedig csak valami ismerttel, valami ismertre hasonlítóval, valami jól bevált stílust használóval lehet. Az újdonságot valakinek fel kell fedeznie, energiát és pénzt fektetni a belőle készült szórakoztatóipari termék előállításába és marketingjébe, és csak azután lehet a kasszához fáradni a profitért. Ez nagyobb hasznot ígérő, de kockázatosabb vállalkozás, mint a karaokeshow. A zeneipar üzleti modelljének változásával egyre kevesebben vágnak bele, és inkább abban bíznak, hogy a költséges fázist majd pótolja a YouTube, és elég lesz abba befektetni, aminek már elég rajongója összegyűlt az önszervező közösségekben. Ki tudja. Az viszont borítékolható, hogy a Kraftwerk kezdőként nem nyert volna meg egy ilyen vetélkedőt. De Bob Dylan vagy Elvis Presley sem. Ez a műsortípus minden nemzeti mutációjára igaz. Épp ezért a magyar Megasztár egy felfedezettje sem lóg ki a kereskedelmi rádiók nem túlságosan színvonalas mezőnyéből.”