„A kötcsei találkozókon a Fidesz többféle - politikai, gazdasági, kulturális - holdudvara egyszerre jelenik meg. Ezért hasznos terep Orbán Viktor számára, hogy tesztelje elképzelései fogadtatását. Hogy ilyen célra is alkalmas Kötcse, arra jó példa volt a tavalyi találkozó, amelyen a Fidesz elnöke kultúrpolitikai elképzeléseit körvonalazta a kampány előtt. Érdekes módon aztán a beszéd más, előre kevésbé tervezett módon vált a kampány fontos témájává.
[A] témák rendre a következők voltak: »kimondható-e, hogy történelmi időket élünk, használhatjuk-e a forradalom szót, mit ért el a forradalom, mi a társadalmi szerződés fogalma, mi a modern jobboldal feladata, végül: milyen segítséget tudnak adni a kötcsei találkozó résztvevői?« A feldobott kérdésekre e sorok írójának a következő válaszai lennének:
1. Feltehetőleg valóban politikatörténetileg is jelentős eredményt hozott az idei országgyűlési választás. A kialakult honi krízishelyzetet tovább súlyosbítja a gazdasági világválság. Mindennek ellenére valószínűleg érdemes megvárni a történelmi jelző osztogatásával az utókort. Amikor ugyanis egy politikus vészhelyzetet emleget, az ellenlábasaiban könnyen és joggal ébreszthet olyan gyanút, hogy saját politikai céljaira akarja felhasználni a vészhelyzetre való hivatkozást. Igazi válság idején nem szoktuk kérdezni, történelmi léptékű válságot élünk-e át.
2. A politikai térkép radikális átalakulására természetesen használható - metaforikus értelemben - a forradalom szó. Hisz pártok tűntek el, pártok jöttek, s a Fidesz nemzetközi összehasonlításban is párját ritkító győzelmet aratott. Ám egy jobboldali, konzervatív erő szájából a komolyan vett forradalmi retorika több mint visszás. Hogy szükség van egy második rendszerváltásra, az szinte bizonyos. Ám ehhez nem szükséges a forradalmat deklarálni: kétharmados többséggel döntő változásokat lehet alkotmányosan is generálni, a forradalom pedig mégiscsak a politikai átalakulás erőszakos, sok esetben törvényeket átlépő módjára utal. És mert a forradalom hatása előreláthatatlan, ezért a konzervatív meggyőződésűek idegenkednek ettől a politikai eszköztől.”