„Magyar almát is vettem, meg magyar eper is volt, magyar retek, magyar fokhagyma. Így első blikkre valami szimpatikus patriotizmusként is értékelhetnénk ezt a spontán zöldségmarketinget, az ország büszke a zöldségeire, igen ám, de a magyarként árult zöldek és gyümölcsök tízből kilencszer ugyanolyan silány minőségűek, mint a filléres gagyiimport. A magyar paradicsom inkább már antimárka, és a magyar almával sem jártam jobban: ízetlen szemét volt az is. (...)
Az élelmiszer legfontosabb minősége az íz. Ez az elem egyszerűen évek óta nem jelenik meg az élelmiszerpiac minősítési rendszereiben. Az élelmiszer-minőség ma baktériumszámot jelent, állat-egészségügyi és növényvédelmi előírásokról szóló papírokat, a valódi minőséget, a megfelelő ízt, a termőhely adottságait nem ellenőrzi senki. Minek? Csak tönkretennék ilyesmikkel az üzletet. (...)
Az élelmiszer-termelés és -kereskedelem alapproblémái népszerű politikai témák. Általában persze csupán pénzről, a támogatások ide-oda tologatásáról folyik a vita. A jobboldal a patrióta fogyasztói magatartást tartja kívánatosnak, a magyar termelő állami védelmét. A zöldek mániája a helyi kistermelés, a bio, az öko. A legfontosabb dologról, az ízről, a valódi minőségről véletlenül sem esik szó.”