„Orbán ugyanis nemcsak a győzelem pillanatát dimenzionálta túl, de azt kivetítette a jövőre is: »Mától Magyarország politikai és gazdasági rendszerét a nemzeti együttműködés rendszerének hívják... Mától Magyarországon a magyar emberek érdeke az első. Mától Magyarországon a nemzeti együttműködés lesz mindennek a mércéje.«
Ez mélyen antidemokratikus. Ez azt jelenti (teljes összhangban a kötcsei beszéddel), hogy mától nincs vita, nincs verseny, nincs alternatíva: mindenkinek igazodnia kell, beállni a sorba, egy irányba és egyszerre lépni. Aki mást gondol, mást mond, mást akar, az a magyar emberek ellen dolgozik. Az nemzetellenes. Orbánnál ez nem a győzelmi mámor okozta meggondolatlanság szüleménye. Hisz tudjuk (s itt elnézést kérek Föld S. Pétertől): ha nem a miénk a kormány, akkor idegenszerű; a haza nem lehet ellenzékben; a baloldal, ha csak teheti, ráront a nemzetére és így tovább. Orbán politikájának fundamentuma: az ellenfél kívül van a nemzeten. Ez elfogadhatatlan és aggasztó minden demokrata számára, de eddig »csak« duma volt. Uszítás, gyűlöletkeltés. Mostantól azonban megadatott a hatalom, amellyel mindezt érvényesíteni lehet: »A nemzeti együttműködés... rendszere új szabályok szerint működik majd, olyan szabályok szerint, amelyeket az emberek már régóta várnak, sőt követelnek. A kormány irányításával az állam feladata lesz a szabályok jogszabályba öntése, betartása és betartatása. A magáncélokat, a magánérdekeket szolgáló... politika napjai ma leáldoztak, és nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszatérjenek.« (...)
Aki akarja, persze ezzel együtt is ünnepelheti a demokrácia diadalát, lehet nagyon optimista; lesajnálhatja a saját hülyeségük okán aggódókat; és terápiás célzattal akár megpróbálhatja szeretni is Orbán Viktort.
Ami engem illet, inkább nem tartok velük.
Maradok magamnak - ha lehet.”