„Miért is ne lehetne leülni egy asztalhoz egy jobbikossal? Ha hagyjuk őket magukban, hogy fújják csak a saját nótájukat, közben távolról fanyalgunk és fújulunk: nácik, fasziszták, antiszemiták, azzal nem lehet gyengíteni a Jobbikot. Ez a politikai stratégia, mint amit az MSZP, az SZDSZ és a SZEMA is követ, a félelem politikája. Hiszen az erőszakosságával nyíltan a demokráciát fenyegető Jobbikkal nem száll szembe valójában, csak a saját körein belül növeli az ellenségképet és hiszterizálja azt a pár embert, aki oda figyel rájuk.
Ám, ha leülünk velük egy asztalhoz, és igyekszünk észérvekkel vitatkozni, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a konkrét közpolitikai, vagy a szimbolikus kérdésekben a Jobbik olyan sületlenségeket állít, mint ahogyan azt tette Dúró Dóra is. A Jobbikot úgy kellene legyőzni a saját terepén, hogy érdemi, erőszakmentes és humánus megoldást kell nyújtani a közbiztonság megingására, a romák és a szegények problémáira, a gazdák kilátástalan helyzetére, és a gazdaság átstrukturálására. Ezekben a kérdésekben exponálja magát a Jobbik is, de megoldások helyett csak bűnbakokat keres.”