„Orbánnak kétsége sincs afelől, hogy hatalma bebetonozásához számos eszköz rendelkezésére áll, nekünk pedig kétségünk sem lehet afelől, hogy ezekkel élni fog. De bizonyára azt is tudja, hogy a beton is lehet málló, porladós. Aligha fogja a nap minden percében emlékeztetni magát és társait az önkorlátozás fontosságára, hiszen a hatalommegosztás igénye láthatóan a választópolgárokat sem igen vezérelte. Ha viszont a megszerzett többség számára nem teremt valamicske reményt a boldogulásra, hátországának megfelelő szellemi-kulturális-média hátteret, illetve az első időszakban nem elégít ki indulatokat, a benne is erős revánsvágyat, a tábor hite meginog vezetője eltökéltségében, erejében.
A racionális lépések tehát szükségszerűen kombinálódnak egy új kurzus alapjainak határozott (mások számára nehezen elviselhető) lerakásával. Ha e kettős kötésből szabadulni akar, s csak az ideológiai nyomulásra, a kurzuspolitizálásra összpontosít, nincs az a történelmi főutca, amiből ne válna poros zsákutca. Más verziók elméletben persze léteznek.”