Gyurcsány lealázta Mesterházyt

„(Mesterházyt) most mégis megsajnáltam , őszintén. Jó, tudom, nem volt kötelező elvállalni ezt a miniszterelnök-jelöltséget, pofonba szaladni önként, de azért hősies. Elvtársias. Ha a párt ezt kívánja, hát valakinek magára kell vennie a keresztet... ööö... a nehéz terhet. A jó elvtárs ilyenkor hülyét csinál magából, hamisan énekel és ugrál kamerák előtt, izzadságszag lengi körül lazára erőlködött mozdulatait, igyekszik a bukott vezért utánozni, épp csak azt nem mondja, hogy lárifári meg lószart mama, aztán tessék, nem elárulják? De.

Már az sem volt rossz, amikor Bajnai Gordon országértékelt, mutatott a jövőbe bele, hogy mit kell tenni. Bicska nyiladozott a zsebemben, mert ugye mégis milyen alapon helyezkedik az MSZP miniszterelnöke köztársasági elnöki pózba, de Mesterházy erre még nyugodtan rálegyinthetett, főleg, hogy a még éppen kormányfő őt is meg Orbán Viktort is demokratának és hazafinak nevezte. Úgy tett tehát, mintha egy szinten lenne az exminiszterelnök Fidesz-elnökkel, ami nyilvánvalóan nincs így, de azért biztosan legyezgeti a hiúságot.

Most viszont beindul a nagy példakép, az őszödi demokrata, évet értékel nyilvános, szabadtéri rendezvényen március 19-én. Nyilván megmutatja majd, hogy kell ezt csinálni: lesz fasisztázás, keménykedés, széles gesztusok, nagy mozdulatok, lelkesítés. Leginkább persze a jobboldali szavazók lelkesedése növekszik majd. Ami, ha a folyosói pletykákban van valami, nem is jön rosszul Gyurcsánynak. Állítólag, ha hatvan fősnél nem lesz nagyobb az MSZP-frakció, úgy az övéi lesznek többségben, ő pedig frakcióvezetőként, újra főnökként térhet vissza. Nem tudom, így van-e. Kinézni kinézem belőle.”