Sarkozy útját járja Orbán?

„Először is, Orbán egy jövőbeni jobboldali kormány értékcölöpeit verte le. Munka, otthon, család, egészség, rend: akár közhelyesnek is tűnhetne a sorrend, ha nem egy olyan zűrzavaros időszak állna mögöttünk, amelynek során egyre gyorsuló ritmusban változtak nemcsak a kormányzati politika megvalósításáért felelős személyek, hanem a helyesnek tartott irány és a döntéshozók által kitűzött célok is.

Másodsorban: Orbán Viktor soha ilyen egyértelműen nem állította be magát és pártját a politikai középre (a »józan ész politikájának« hangsúlyozása). Miközben az MSZP-t és a Jobbikot (más-más okok miatt ugyan) szélsőségesnek nevezte, mindent megtett, hogy a riválisok szavazóit meggyőze. Leszögezte, hogy nem »bosszúkormányzás« következik, de azt is, hogy a dühből és az erőszakból nem születhet az ország újjáépítéshez szükséges alkotó energia.

Végül harmadjára, beszédének hangsúlyos eleme volt ugyan a »pénzkapitalizmus«, az eredeti szerepüktől (betétek gyűjtése és hitelezés) elszakadt bankok bírálata. Ugyanakkor kiállt a piacgazdaság mellett. »Olyan gazdasági rendszerre van szüksége Magyarországnak, amely elfogadja, hogy nem létezik jólét és fellendülés hatékony pénzügyi rendszer nélkül, áruk és szolgáltatások szabad áramlása és verseny nélkül« - mondta Orbán, és határozottan leszögezte: az antikapitalizmus zsákutca. Azaz nincs harmadik, külön magyar út. A politikus élesen kritizálta a világgazdasági válságot előidéző spekulációt, s a pénzügyi felügyelet, illetve a nemzeti bank megújításáról beszélt. Egy hírportál a mondottakból egyfajta szociáldemokrata alapállást vélt kihallani, híven ahhoz a mostanában elterjedt vélekedéshez, mely szerint Orbán Viktor valójában baloldali politikát képvisel.”