„Gréczy Zsolt, Orbán évértékelője kapcsán alaposan felháborodott, és a semmitmondás bajnokának nevezte a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét. A baloldali népíró leginkább azt sérelmezte, hogy szerinte nem derült ki miből lesznek munkahelyek, gazdaságélénkítés stb. és legfőképpen »Születnek tervek, papírok, csak ehhez nincs közük a magyaroknak. Nekik szabad nem kibontani az igazság minden részletét. Nekik szabad hazudni(…)«
Gréczy tudhatná, hogy hazudni bizony senkinek sem szabad. Ettől függetlenül persze baloldalon ma is bevett taktika, csak Őszöd után egészen pontosan tudja mindenki, hogy ki az, aki hazudik. Gréczy sóvárgása így tulajdonképpen a régi időkre vonatkozik, amikor a szocialisták még tömegekkel tudták etetni a maszlagot. Ennek a gyönyörűséges időnek a visszakívánása itatja át a baloldal bajnokának minden sorát. A szőlő nem azért savanyú nekik, mert nem hazudhatnak tovább, hiszen lételemük és továbbra is nagyokat lódítanak, a fájdalom abból fakad, hogy egészen egyszerűen már senki nem hisz nekik.
Pedig megtanulhatták volna, hogy lehet őszintén beszélni, de szocialistáéknál ez soha nem volt így, már a mozgalom hajnalán sem hihették a saját szövegüket. (Ennél még a Jobbik is többre jutott, őszintén hiszik magukról, hogy ők Paff a bűvös sárkány, ki senkitől sem fél.) Aztán a szocik kajánul továbbfejlesztették a hülyítést, és a nép, akibe beleverték a tekintélyelvűséget, az utolsó évekig azt hitte, hogy valamit rosszul értett és tényleg ő a hülye. Aztán a sok disznóságból néhány szalonnadarabka napvilágra került, olvadozni kezdett és a nép rájött, hogy ezek nemhogy nem különbek, tapasztaltabbak, okosabbak, tanultabbak, tisztességesebbek nála, hanem jónéhány igazi avas gazfickó bújik meg közöttük. S a nép az avas szalonnával együtt messzire hajította a tollat is, amivel be lehetne húzni melléjük az X-et.”
