„Rá kéne döbbenteni a jóindulatú, passzív tömegeket: a Jobbik nemzeti fundamentalista autokráciája ugyanolyan szörnyű (de inkább még szörnyűbb), mint a gettó-és lumpenbűnözés terrorja, a hatalom korruptsága, ami elől a Jobbikhoz menekülnének. Vagyis a gyógyszer rosszabb, mint a betegség, amire felírták. Bokros Lajos tette meg hosszú idő után az első épeszű lépést a szélsőjobb kezelésére: a Jobbik-elnök vitára hívása üdítően racionális döntés (mely kihívást Vona Gábor látatlanban el is fogadta.) Ugyanis mit csinált az elmúlt hetekben a két legnagyobb parlamenti tényező?
A Fidesz – mióta nemzeti fundamentalista szárnyát kiszervezték alóla – zavartan hallgat. Oszkárt ejtette, mint a forró krumplit, de rögtön itt a legújabb bezápult droid. Ha őt is kicsapják a listáról, az ellenoldal kampánycsapata talál újat, s így tovább. De mégse tehetnek a józan paraszti ész mentén egyebet, ugyanis a cigányozás a Fidesznek jelen pillanatban nemcsak morális botrány, de politikai ráfizetés is. Hisz nem őnekik, hanem a Jobbiknak szállít voksokat. Így momentán Orbán pártja csak a radikáljobb hasznos idiótájának vagy önmaga leszalámizójának egyaránt hálátlan szerepe között válogathat. A másik oldalon, a szoclib holdudvar köreiben valamiféle kontraproduktív gőg terjeng. Hogy úriember rasszistákkal nem áll szóba, őket (és kiadványaikat) levegőnek nézi. Pedig épp a tolerancia legelső alapszabálya, hogy azokat is emberszámba kell venni, akik bennünket nem vesznek emberszámba.”
Papp László Tamás: Mit kezdjünk a Jobbikkal? (Hírszerző)