„Két hete mutatták be Magyarországon az Il Divo című nagyszerű olasz filmet, Giulio Andreotti olasz politikus életéről szól. Van benne egy jelenet, amikor Andreotti, a sokszoros olasz miniszterelnök magában moralizál. A kereszténydemokrata politikus azon mereng, hogy muszáj volt a kommunista terroristákat kormányának megerősítenie (vagy legalábbis hagyni vérengzeni őket, nem derül ki kormánya pontos szerepe az aljas leszámolásokban). Muszáj volt, mert Andreotti rettegett egy szélsőbaloldali politikai fordulattól, és a szélsőségesek megerősítésével a közvéleményt a mérsékelt jobbközép pártjai felé lehetett fordítani. A meggyilkoltak ezen okoskodás szerint vértanúk voltak, a rend és a konszolidáció mártírjai, akkor is, ha erről halvány fogalmuk sem volt, és így az áldozatot sem önként vállalták.
Ez a logika embertelen, ostoba, és innen ered minden diktatúra és terror ideológiai alapja. Ezt hirdetik az öngyilkos és gyilkos merénylők is. Amennyiben létezett tudatos célja az NBH akkori urainak (Szilvásy György miniszternek, Laborc Sándor főigazgatónak vagy másoknak) a gyilkosságok felderítésének elodázásával, akkor e kommunista-dzsihádista logikával cselekedtek. Ennél mélyebbre ember nem süllyedhet.