Sosem a szokványos, inkább a meghökkentő dolgokat szerette, ezért is marad az örök példaképem! – Müller Sándorra emlékszik játékostársa

Nyitókép, fotó: vasasfc.hu

A mindig közvetlen korábbi válogatott támadó hangjában érezni a megrendültséget, amikor korábbi csapattársáról mesél:

Müller Sanyi a Vasas utolsó bajnokcsapatának tagja volt. Sajnos annak a legendás együttesnek már a fele eltávozott közülünk... Az angyalföldi szurkolók emlékezetében azért is marad meg örökké Sanyi, mert a Ferencváros Üllői úti stadionavatóján, 1974-ben éppen az ő góljával győztünk 1-0-ra...

Nem csak a Vasasban, a válogatottban is együtt játszottak...

Így van, és együtt ünnepelhettük az 1982-es világbajnokságra történő kijutást. Szomorú, hogy az akkori nemzeti csapatból már négyen nincsenek közöttünk: a kapuból Mészáros Bubu, a védelemből Tóth Jokka, a középpályáról Müller Sanyi, a csatársorból pedig Törőcsik Andris...

Milyen volt a pályán és a pályán kívül Müller Sándor?

Gyors és pengés labdarúgó volt, nem a zongoracipelők közé tartozott. Az egész jobb oldalt benyargalta, emellett a technikája is elsőrangú volt. 

 állandóan viccelt, és egészen különleges szófordulatokkal szórakoztatta a társaságot. Egy rendkívül bohém srác volt,  

Mikor találkoztak utoljára?

Tavaly, szeptemberben, amikor a születésnapját ünnepeltük az MLSZ-ben. Amikor véget ért a ceremónia, még sokat beszélgettünk. Tudtam, hogy egészségügyi gondokkal küszködik, hogy baj van a lábával és a cukorbetegség is nehezíti a mindennapjait. Ám ha jól tudom, mégis a szíve vitte el – nagyon megrázott, hogy ennyire hirtelen távozott közülünk... Ez még akkor is igaz, ha nem voltunk napi kapcsolatban, és inkább haverok voltunk, mint jó barátok. 

Ez volt rá jellemző a pályán és a magánéletében is. Úgy is fogalmazhatok: sosem a szokványos, inkább a meghökkentő dogokat szerette. Ezért is marad az örök példaképem...