Gulácsi visszatért, de nem volt benne köszönet – a Bayern kitömte a Leipziget
Az éllovas Bayern München 5–1-re kiütötte a két magyarral felálló RB Leipziget a német élvonalbeli labdarúgó-bajnokság péntek esti csúcsrangadóján.
Gulácsi Péterrel mindketten elég intelligensek vagyunk ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet.
Nyitókép: MTI/EPA/Hannibal Hanschke
„Tényleg nincs önben hiányérzet? Szinte hiba nélkül védett a selejtezősorozatban, most pedig újra meg kell küzdenie a helyéért.
Ha őszinte akarok lenni, már a selejtező elején úgy számoltam, ha Gula szeptembertől egészséges lesz, visszafoglalja helyét a kapuban. Nekem legfeljebb az első három-négy mérkőzés juthat. De elhúzódott a sérülése, így az egész sorozatot végigvédtem. Örülök, hogy hozzátettem a magamét a kijutáshoz. De az Eb teljesen más. Nem magától értetődő, hogy ha valaki játszik a kvalifikációs mérkőzéseken, annak az Európa-bajnokságon is a csapatban kell lennie. A mezőnyjátékosok között is akad, aki a teljes selejtezősorozatot kihagyta, most pedig itt van velünk, és van esélye bekerülni a tornára utazó keretbe.
Gulácsi Péterrel az edzőtáborban beszélgettek már a kialakult helyzetről?
Többször is. Ő hozta fel a témát, mondván, nem ismeretlen neki a szituáció. Az utóbbi időben Lipcsében gyakran voltak ilyen jellegű beszélgetései a szakmai stábbal és a kapustársaival. Megbeszéltük, bárkire esik a kapitány választása, a másik teljes mellszélességgel áll mellette, mögötte. Mindenben támogatja az első számú kapus munkáját. Nem lesz feszültség, sértődöttség közöttünk. Mindketten elég intelligensek vagyunk ahhoz, hogy átlássuk a helyzetet.
Ha a jövőbe látna, akkor…
Felesleges elmélkedni, spekulálni. Mindkettőnk mellett szólnak érvek, ellenérvek, de az Európa-bajnokságig bárkivel bármi történhet. Pozitív és negatív irányba is. Ahogy mondani szokták, sok víz lefolyik addig még a Dunán.
Nyolc éve a franciaországi Európa-bajnokságon, majd a budapesti, közös rendezésű tornán is a keret tagja volt, élvezhette a csapat körüli felhajtást, de pályára nem lépett. Ott motoszkál a fejében, hogy azért jó lenne végre játszani is?
Nyilván, ki szeretne három Európa-bajnokságon is úgy ott lenni, hogy egyszer sem lép pályára?! Mondjuk, ha tíz évvel ezelőtt mondja ezt nekem valaki, nem hiszem el neki… Ahhoz mérten már az is nagy szó, hogy háromszor ott lehetek ilyen világeseményen. Nézőpont kérdése.
Elmúlt harminchárom esztendős. Ez lehet az utolsó Európa-bajnoksága? Vagy elképzelhetőnek tartja, hogy négy év múlva még ugyanígy csúcsformában legyen?
Való igaz, szép lassan benne leszek a korban. Alighanem ez az utolsó Európa-bajnokságom. Ezért is lenne jó pályára lépni Németországban. De ha másként alakul, és ezúttal is a kispadon ülöm végig a meccseket, akkor sem ugrom le az ötödikről… Ami pedig a közeljövőt illeti, a mostani fejemmel legfeljebb a világbajnokságig látok.”