Büszkeségeink! Ti vagytok a mi aranytartalékaink! Régi nagy igazság, hogy a gyermekeink tehetségébe fektetett pénz és energia a legjobb helyen van, mert többszörösen is megtérül.
Igazi iskolapéldája volt mindennek, ami a múlt héten szerdától vasárnapig történt, hiszen
öt nap alatt, öt olimpiai versenyszámban öt világbajnoki aranyat sikerült megszereznünk.
És az a helyzet, hogy egy év múlva, a párizsi olimpia idején is zajos sikernek könyvelhetnénk el öt ilyen káprázatos napot! Ringatózzunk még kicsit a világraszóló sikerek keltette örömökben,
ünnepeljük fiatal és tehetséges, szorgalmas és hittel teli ifjainkat, mert visszaigazolják klasszikus értékeink létjogosultságát és értelmet adnak a sportba fektetett adóforintoknak.
Akinek volt már alkalma közelről látni Koch Máté sötéten izzó pillantását, ahogyan ez nekem megadatott egy korábbi interjú során, az bizonyosan megérezte, hogy ebben a fiatalemberben ott rejlik valami megállíthatatlan erő, ami csak a kellő alkalomra vár, hogy végre kitörhessen. Milánóban el is érkezett ez a pillanat: Koch Máté, letarolva a mezőnyt, az egyéni párbajtőrözők között megérkezett a csúcsra!
Még napokon át kellett volna ünnepelnünk Mátét, amikor Kós Hubert odacsapott a 200 hát mezőnyének a fukuókai vizes vébén!
Tudtuk, hogy Hubiban rengeteg tartalék van, ő is érezte, hogy kell valaki, aki előcsalogatja belőle mindannak a munkának a legjavát, amelyet Magyarovits Zoltánnal közösen végeztek az elmúlt tíz évben itthon –
és akkor az amerikai csodaedző, Bob Bowman megrázta a cilinderét, hogy nyuszi helyett előhúzza belőle a 200 hát verseny cetlijét. Meglett a győzelemre alkalmas versenyszám! Már csak maga Kós Hubert, no meg egy brutális, szó szerint gyomorforgatóan kemény úszás kellett hozzá, hogy megszülethessen a legújabb magyar úszóvilágbajnokunk!
A férfi kardozók – jobb szó nincs rá – csodát tettek!
A sorozatban négyszeres világbajnok Koreát győzték le, azt a kőgazdag országot, amelyik tíz éve pénzt-munkát-elemzést nem kímélve újraírta a férfi kard szakág leglényegét. Ugrálásaikkal, tornászokat megszégyenítő, spárgaszerű kitöréseikkel és gyorsított felvételre emlékeztető reakcióidejükkel kibérelték a dobogó legtetejét egészen múlt péntekig. Mert akkor jött a mi aranycsapatunk, a Szilágyi–Decsi–Szatmári–Gémesi kvartett, a mi muskétásaink, hogy bebizonyítsák: igenis ott van az „oly szent akarat”, amellyel elérhető a kívánt cél, ha ennyi munkát, ekkora energiát és hitet fektetnek a mieink saját tudásuk pallérozásába!
Szilágyi Áron befejező asszója maga volt a lélekemelő szimfónia, egyszerűen NINCS nagyobb alakja ennek a sportágnak jelenleg a világon.
Ha már szimfóniát emlegettünk a férfi kardozóknál, akkor nem is juthat más az eszünkbe, mint hogy bizony „feltámadott a tenger” a fukuókai férfi vízilabda döntő idején, s olyan hullámverésekkel lökdöste el a magyar válogatottat az ötméteres büntetőkig, hogy az a legkevesebb, hogy liftezett közben a gyomrunk. Szerencsére a magyar kapus Vogel Somának semmije sem szorult össze, sőt, tökéletesen kisimultak az idegei ezekre a percekre – hétből négy büntetőt hárított! De az talán még beszédesebb adat, hogy Vogel a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában a 12 ötméteresből nyolcat kivédett.
Mi lakozhat ebben a babaarcú lövésgyilkosban, honnan ez az irigylésre méltó önbizalom, tudás, akarat?
Hát onnan, ahonnan a döntő előtt is a medence vizét simogató kapitány, Varga Zsolt is meríti az erőt – abból az alázatos, kíméletet nem ismerő munkamorálból, abból a mégis emberséges, érzelmekkel átfűtött, szinte apa-fiú kapcsolatból és kölcsönös tiszteletből, amelynek hála egykori bajnokaink az elmúlt évtized során előbb utánpótlás- és klubedzőkké, később szövetségi kapitányokká érlelődtek. A tíz év után újra megnyert aranyérem nemcsak azért esett olyan jól, mert egyszerűen a miénk lett, vagy mert egy új korszak sikertörténetére helyezett hitelesítő pecsétet, hanem azért is, ahogyan megszereztük: Hollywoodban sem tudnának ennél pazarabb forgatókönyvet írni egy ilyen sorozat végére!
Mintha ugyanezt a flow-t kapták volna el jó pár ezer kilométerrel arrébb a kardozó lányaink is Milánóban! A női döntő élő példázata volt annak, hogy ami tavaly Kairóban történt, az nem egyszeri véletlen vagy valamiféle csoda volt. A Pusztai–Battai–Szűcs–Márton női négyes igen jelentős hátrányból is képes volt nem csupán talpra állni, de egy tökéletes időzítésű cserének köszönhetően a tavalyi pofonosztás után újra látványosan legyőzni a franciákat!
Ezt már csak azzal lehetne megfejelni, ha mindezt jövőre a párizsi közönség előtt tennék meg újra!
A sikerhez nem kell kiemelkedően okosnak lenni, az akaraterőtől, a szorgalomtól, a kitartástól és a kudarcokon való felülemelkedni tudástól függ minden – vallja a magyar sakkozás máig egyetlen világbajnoka, aki Lázadó királynő címmel írta meg saját igaz történetét. Interjúnk.
A világbajnok kerékpározó megköszönte a munkát.
A világbajnok kajakozó a Mandinernek adott interjúban azt is elmondta, mit gondol arról, hogy sokak szerint ezzel a Fidesz mellé állt.
Már nem lehetett megmenteni az életét.
Ma búcsút veszünk egy bajnoktól. Hidvégi Áron Arnold írása Kathi Béla emlékére.
Igaza lett Szilágyi Áronnak.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
