A pénz beszél: bejelentették a 2030-as és a 2034-es labdarúgó-világbajnokság helyszíneit!
A 2030-as tornát Spanyolország, Portugália és Marokkó rendezi közösen, míg 2034-ben a Közel-Keleten lesz a világ szeme.
„Mi mindig csak a pályán akarunk eredményeket elérni” – vallja Diószegi László. A székelyföldi futballcsapat Sepsi OSK elnökével folytatott beszélgetésünkben szó esik az alapításról, az Európa-konferencialigába jutásról, illetve a magyar-magyar futballkapcsolatok alakulásáról is.
Bár az Európa-bajnokság minden jelentős sporteseményről elvonta a figyelmet, Budapesttől 700 kilométerre, Sepsiszentgyörgyön május végén sporttörténeti jelentőségű sikernek örülhetett az erdélyi és Kárpát-medencei magyarság. A tíz éve egy baráti társaság által alapított székelyföldi egyesület ugyanis a Viitorul Constanta elleni győzelmével selejtezős jogot harcolt ki az UEFA újonnan alapított versenysorozatába, az Európa-konferencialigába. Ennek alkalmából beszélgettünk az egyesület elnökével, Diószegi Lászlóval.
***
A Sepsi OSK-t ön és Kertész Dávid alapították 2011-ben. Mi volt ennek a története?
2011-ben Szegeden a második porckorongsérv műtétem után sajnos egy ideget ért a kés, és két hónapig az ágyban feküdtem szinte mozdulatlanul. Akkor jött az ötlet, hogy alapítsuk vissza Sepsiszentgyörgyön a nagy focicsapatot, hiszen akkor már öt éve nem létezett a városban a labdarúgóklub. Akkor Kertész Dávid barátomat – és egyúttal szomszédomat – felhívtam, aki pont Budapesten volt. Ahogy jött haza mondtam neki, hogy eszembe jutott egy hülyeség, amikor hazaérsz, akkor majd megbeszéljük. Hat óra múlva haza is érkezett, akkor pedig elmondtam, hogy mit szeretnék, egyből rá is bólintott. Tíz perc múlva össze is vesztünk a csapat színén, ugyanis én mondtam, hogy legyen zöld-fehér, mert akkor az volt a trendi, a Fradi mellett Szentgyörgyön a szurkolótábor nagyobb része is zöld-fehér volt. Ő azt mondta, hogy mindig piros-fehér volt a mi színünk, és öt perc múlva rábólintottam, ugyanis beláttam, hogy neki van ebben igaza. Két hét múlva a gyógytornának köszönhetően már fel tudtam állni, akkor elmentünk, és még két barátunkkal együtt négyen megalapítottuk a Sepsi OSK-t.
A rendszer legalján, az ötödosztályban kezdték meg a szereplést.
Igen, a legutolsó osztályba iratkoztunk be. Mind a négyen, akik a klubot alapítottuk, a mai napig szurkolók vagyunk, ezért
Nem fogadtuk el azokat a felkéréseket, ajánlatokat, amiket más negyedosztályos csapat tett felénk, hogy induljunk egyből a negyedosztályban. Mi ezekre mind nemet mondtunk.
Gyorsan lépdeltek felfelé, az ötödik évet már az első osztályban kezdték meg. Tényleg ennyire egyszerű volt minden, ahogyan ez hangzik?
Mindösszesen kétszer akadtunk meg. A legelső évben sikerült feljutnunk a negyedosztályba, aztán az első évünkben a negyedosztály második helyét értük el. A bajnokság győztese felajánlotta, hogy menjünk mi a harmadosztályba, de tartottam magam ahhoz, amit azelőtt mondtam: mi csak a pályán akarunk eredményeket elérni. A negyedosztályt megismételtük, és akkor már simán meg is nyertük. Első évben a harmadosztályban a harmadik helyet értük el, de mindenki azt mondta, hogy mi voltunk a legjobb csapat, és második évben sikerült feljutnunk a második osztályba. Itt úgy indultunk, hogy a cél az volt, hogy ne essünk ki, de olyan sikeres csapatot tudtunk felépíteni, hogy egyből feljutottunk az első osztályba.
A román első osztály színvonala milyen az NB1-hez képest?
Most szerintem azonos szinten van. Ez idáig a román első osztály egy kicsit talán fölötte volt a magyarnak,
Gyakran hallani híradásokban a román futball neves képviselőinek, így például az FCSB tulajdonosának, Gigi Becalinak magyarellenes kijelentései felől. Éreztek más tulajdonostól, a zöld asztaltól vagy a többi szurkoló részéről megkülönböztetést?
A zöld asztalnál nem találkoztunk ilyennel. Vannak szurkolók, akik számára – hogy finoman fejezzem ki – nem vagyunk a legszimpatikusabb csapat Romániában. Ám mivel tisztességesek és becsületesek vagyunk, ezért nagyon nagy tiszteletet vívtunk ki a román labdarúgásban, így egyre több az olyan szurkoló, aki kalapot emel előttünk és azt mondja, hogy végre egy csapat, aki tisztességesen játszik, és amelyik csak a pályán akar nyerni.
Egy ilyen baráti társaság által alapított klubnál mindig kérdéses, hogy a költségvetés miként tudja tartani a színvonalat a csapattal. A Sepsi büdzséje hol helyezhető el a többi román klubhoz, illetve az NB1-es csapatokhoz képest?
Mi körülbelül a középmezőnyben helyezkedünk el a román első osztályban. Bár a magyar költségvetést nem ismerem, de
ami nagyjából kétmilliárd forint, ezzel nagyjából a nyolcadik-tizedik helyen lennénk a magyar NB1-ben. Hála Istennek a televíziós jogdíjak Romániában jól fizetnek, 2-2,5 millió eurót annak függvényében, hogy milyen helyezést ért el a csapat.
Magyarországon mindenki elismeri a Sepsi szereplését, ami – ahogy ön is említette – az anyagi erőforrások korlátozottságának fényében különösen értékelendő. Több szurkolóban ugyanakkor felmerül, hogy egy ilyen speciális helyzetű székelyföldi csapathoz képest kevés a helyi vagy magyar állampolgársággal rendelkező futballista a keretben. A mértékadó Transfermarkt adatai szerint a Sepsiben jelenleg 3 helyi fiatal és 5 magyar állampolgárságú futballista szerepel. Ezen a későbbiekben terveznek bővíteni, vagy egyszerűen financiális oka van, hogy nem tudnak több magyart hozni?
Nyolc magyar játékosunk van egy 28-as keretben, ez szerintem nem annyira kevés, hiszen
Mi szeretnénk, hogy minél több magyar játékos legyen, de sajnos ahhoz, hogy eredményt érjünk el, be kell lássuk, kellenek a külföldiek. Egyszerűen még nincs az utánpótlás olyan szinten. A Csíkszereda most ért el egy nagyszerű eredményt, megnyerte az U19-es román bajnokságot, de még mindig el kell, hogy teljen egy pár év, hogy azt tudjuk mondani, helyi fiatalokat tudunk a Sepsi OSK-ba tenni.
Több határon túli magyar csapatnál is felfedezhető azon szándék, hogy felkarolják azokat a magyar válogatott játékosokat, akik külföldre léptek tovább, de valamilyen okból ott nem feleltek meg. Ezt láthattuk Eszéken Kleinheisler Lászlónál, vagy a DAC-nál korábban Németh Krisztián, most pedig Kalmár Zsolt és Schäfer András esetében. A Sepsi ebből a szempontból más átigazolási politikát folytat, ugyanis a keretben nem található egy magyar válogatott játékos sem.
Jelen pillanatban nem tudom, hogy ki lehet az a magyar játékos, akinek erős a nyugati bajnokság és eljönne Sepsire. Azért azt tudni kell, hogy nálunk a fizetések limitálva vannak.
Most öt-hatezer eurós fizetésű játékosok vannak a keretben, amiért nem szívesen jönnek olyan kaliberű játékosok, akik mondjuk nyugaton nem fértek be. Ezek a futballisták keleten is találnak – gondolok itt Oroszországra, Ázsiára, Afrikára – olyan csapatokat, ahol tíz-húsz-harmincezer euroért fociznak, úgyhogy nem hiszem, hogy tízezer euróért sok játékos fog jönni Sepsire. Ennek mi tudatában vagyunk, de meg akarjuk ezt a plafont tartani, mivel én azt mondom, hogy ezek így is szép fizetések.
Az idei szezonban a financiális lehetőségek korlátozottsága ellenére sikerült Konferencialiga-selejtezőt érő helyen végezniük. Bár az UEFA újonnan alapított versenysorozatában deklaráltan kisebb csapatok fognak szerepelni, ám így is szembe lehet találkozni topligák középcsapataival. Vannak a szereplést illetően konkrét célkitűzéseik az idei évre?
Nekünk ez egy teljesen új dolog, ez volt az álmom, ami most beteljesült. Természetesen azt szeretnénk, hogy ne valljunk szégyent, és nagyon szeretnénk legalább a második körből továbbjutni, de azt is be kell látni, hogy elég erős ellenfelekkel fogunk játszani.
(MTI Fotó: Veres Nándor)
A magyar kormány, különösen Orbán Viktor többször nyilvánította ki rokonszenvét a különböző határon túli magyar tulajdonban lévő magyar csapatok felé. A támogatás financiálisan is megjelenik az egyesült életében, vagy inkább csak elviek szintjén marad?
A magyar állam – mint azt mindig hangsúlyozzák – az infrastrukturális fejlesztésekben segít. A Sepsi OSK tekintetében magyar anyagi támogatás nincs és nem is lehet. Egyébként ez nem is lehet cél, hiszen állami támogatásból könnyű fenntartani egy csapatot.
Hosszabb távon mi lehet a célja a csapatnak? Lehetséges-e, hogy az elképesztően nagy költségvetésből működő Kolozsvárt vagy az FCSB-t legyőzzék, és hosszú távon is bajnoki kihívók legyenek Romániában?
Ha rövid távról beszélünk, az idén a Kolozsvárt és az FCSB-t is a saját pályáján sikerült legyőzni. Hosszú távról nem tudunk beszélni, mert bár mi álmodozunk, nem szeretnénk irrealitásról beszélni. Én azt mondom, hogy előbb-utóbb eljön az az idő, hogy azt tudjuk mondani, meg tudjuk előzni a FCSB-t és a Kolozsvárt is.
A magyar válogatott mérkőzésére önök is eljöttek Budapestre. Mit gondol, eljöhet az idő, amikor Sepsi-játékosnak is drukkolhatnak a magyar nemzeti tizenegyben?
Szerintem az elkövetkező 3-4 évben biztosan nem, de azt mondom, hogy ami késik, nem múlik. A Jóisten tudja, hogy mi lesz 5-6 év múlva, de mi nagyon szeretnénk, hogy ez bekövetkezzen.
Címlapkép: Nemzeti Sport / Manases Sándor