Mi nekem a magyar (evezés)?

"A mandiner.hu újra és újra felteszi a kérdést „Mi nekünk a magyar?” . Van hogy fiatal irodalmárokat és újságírókat kérdeznek a témában. Most pedig slammerek (nevezhetnénk őket kortárs költőknek) írták meg, mi is ez az egész, ami körülvesz minket.

Rá kellett jöjjek, hogy akár a Magyar evezésről is írhatták volna soraikat.

„nekem a magyar a nyelvében él,
hogy beszél, de nem cselekszik,
hogy pisál, ha jön a szembeszél,(…)”

Bár kár volna teljes egészében ráhúzni a magyar társadalom sajátosságait az evezésre. De tény, hogy annak része, emiatt csak ott bujkál az a negatív szemlélet. Része a fórumhuszárkodás, a szájtépés hogy „miért ő, miért nem én”; „Az a csapat miért jobb? Biztos csalt!”. Pedig elég objektíven mérhető sportág a miénk. Csak a feketén és fehéren kívül is léteznek árnyalatok, színek. A piros, a fehér és a zöld is, nem mellesleg.

Tökéletlen a sportunk.

A magyar evezés az, ami akár egy személy is lehetne. Egy öregedő, de még nem aggastyán evezős, nagy múlttal. Hogy önmagának ne szűnjön meg létezni, én tudata úgy tartja fenn magát, hogy a múltra mutogat, hogy „ennyire jó voltam, de ma…”. Nem hisz a jelenben és vágyakozva, tervezgetve néz a jövőbe. Csak a jövő illúzió, a tegnap már történelem, csak a ma van. Ostorozza magát, hogy nem jó… vagyis hát mégis jó… csak az olimpiai kvóta és a VB második hely (nem olimpiai számban) nem elég jó. Kinek nem elég!? Aki ott állt a rajtnál? A dobogón? Annak biztosan maradéktalanul elég. Annak, aki otthon lélegzetvisszafojtva nézi az Eurosport vagy a Worldrowing közvetítését? Vagy annak, aki a verseny színhelyén hangját elkiabálva szurkol? Van egy hírem magyar evezés: nekik is elég jó. Valaki meg így is csalódott. Minősít. Mint valami világraszóló hitelminősítő, megmondja minek mi az értéke. Szerintem a verejtéknek, a kilométereknek, minden egyes megtett csapásnak ugyanaz az értéke, függetlenül attól, hogy döntőbe vagy dobogóra, világbajnokságra vagy olimpiára vezet. Magyar Evezés! Ne ostorozd magad feleslegesen!

Szóval mi a magyar evezés nekem? A zsörtölődő versenybírók és edzők, a lelkes szülők a parton, akik nem restek néha belekotnyeleskedni a műhelymunkába. A néhanapján összeomló ergo ob-s rendszer, az elmért hosszútávúk, a néha kétes minőségű válogatott mez, az öltözőben visítozó-rohangáló gyerek evezősök, és a szegedi pályán nyaranta tomboló meleg.

Tökéletes? Korántsem. De mindig csak a nehézségeken rágódni, „árral szemben úszni” nem érdemes.

Örülnék, ha ezek a dolgok perifériára szorulnának. Mint azoknál, akik vízre szállnak nap mint nap, a nehézségek közepette is, leginkább a céljukat szem előtt tartva.

Például ha kell havazás közepette evezve, nemzeti színű zászlóval ünnepelve március 15-ét a vízen."