Nemzeti agyhalál

„Mao Ce-tung ámokfutása felfoghatatlan pusztítást okozott Kínában. A hatalom által felheccelt diákok tanárokat lincseltek meg és kínoztak az iskolákban, könyveket égettek, múzeumokat dúltak fel, ősi porcelánvázákat törtek össze.»A négy régi« (eszmék, kultúra, szokások, hagyományok) ellen meghirdetett hadjárat csak a kezdet volt. Futótűzként terjedt a téboly, a lázadó csoportok bandaháborúiban kis híján kiirtottak egy több évezredes civilizációt.

Értelme nem volt az esztelen rombolásnak, célja igen: Mao hatalmának totális kiterjesztése. A meglévő intézmények, struktúrák módszeres megsemmisítése, hogy a végén egyetlen abszolút tekintély maradjon – bármi áron. Mao személyi kultusza túltett az egyszerű diktátorokén, a kínai hagyományokban élő istencsászár vonásait vette fel. Aki tévedhetetlen, még ha tegnap az ellenkezőjét mondta is annak, amit ma.

Az agymosás annál hatékonyabb, minél korábban kezdik: az iskolában. Kínában megszűnt a formális oktatás. A matematikát, fizikát, irodalmat burzsoá csökevénynek nyilvánították. Amikor nem az áldozatok megszégyenítésével és bántalmazásával múlatták az időt, Mao-idézeteket memorizáltak. Vagy a híres indulót énekelték arról, hogy aki a tengeren hajózik, annak kormányos kell, aki forradalmat vív, annak Mao bölcsessége. Közben a kórházakban a Vörös könyvvel kúrálták a betegeket, gyógyszer úgyse volt.”