Sárkányok, emberek, királyságok, misztikus lények és varázslatok, ármánykodás, cselszövés, feudalizmus – ezek olyan ismerősek, jé, csak nem láttam-olvastam már őket valahol?! Mondjuk ki: a klisékből összetákolt Trónok harca 4800 percének végignézése az életidő teljes elpazarlása.
Utolsó évadjához érkezett minden idők egyik legnagyobb költségvetésű tv-sorozata, az epizódonként akár dollártízmilliókba is kerülő Trónok Harca című eposztalan (h)őseposz, ami minden utánérzés és húsvéti záptojás ellenére nézők millióit, ha nem milliárdjait hódította meg. De vajon másképp alakult volna, ha a George Martin borzas szakállának rései között kibuggyanó fantáziatörténetet végül nem rendelik be a HBO fejesei? A torrent- és a nézettségi rekordok tekintetében biztos nem, de lehet, először fordult volna elő, hogy nem a pénzt, hanem az értéket választja egy tévécsatorna.
2011áprilisában adta le a kábelcsatorna az első részt, az azóta eltelt nyolc évben sok ismerősöm mindennapjaihoz hozzátartozik a Trónok Harca (TH):
De ezzel együtt szeretem, ha mások is elfogadják, én mennyire nem szeretem. De nem pusztán a „haters gonna hate”-érzés beszél belőlem, amikor leírom, hogy a tévétörténelem biztos jobban járt volna, ha ez a Tolkien-utánérzés csupán egy lesz a klónozottfantasy könyvek közül, nem pedig egy éveken át tartó tévés sikertörténet alapja.
Mert az, és nem csak anyagilag. Azt el kell ismerni, hogy sokan – akik nem az Űrszekereken, az A-csapaton, a Knight Rideren, a Derricken, a Fekete-erdei klinikán, a Magnumon, a Dallason, a Poirot-n, Vészhelyzeten vagy akár a Dróton (ha már HBO), valamint a Szívek szállodáján keresztül találkoztak először a tv-sorozatok értelmével– éppen a TH-n keresztül fedezték fel ezt, az időt évadokban mérővilágot, és azt, hogy egyáltalán nem haszontalan szórakozás a tévésorozatok nézése. (Persze, a haszna is erősen megkérdőjelezhető, de most nem ez az értekezés tárgya.)
Kifejezetten hasznos lehet sorozatokat nézni, hiszen sokszor fejleszti a figyelemmegosztás tudományát: amíg megy a gépen/tableten az epizód, addig például ki lehet teregetni, ebédet lehet főzni, esetleg a háziállattal lehet játszani, gyerekesek pedig megnézhetik a gyerek ellenőrzőjét például (a neten, természetesen).
Viszont minden „hájp”és ellenkező értelmű megállapítás ellenére a TH-epizódokra eddig fordíthatott több mint hetvenepizód eddig közel 4800 perce az életidő teljes elpazarlása. Vajon miért jut erre a felismerésre ez a hülye médiamunkás? – tehetik fel egyébként nyomdafestéket tűrve a kérdést azok, akik végignézték mind a 73 epizódot.
Nem néztem végig mind a 73 epizódot, nem kellett végignéznem ahhoz a 4800 percnél többet, hogy tudjam, a TH nem más, mint egy AD&D kliséhalmaz, némi kelta-angolszász-angol történelmi szósszal meghintve: sárkányok, emberek, királyságok, misztikus lények és varázslatok, ármánykodás, cselszövés, feudalizmus –
De.
A Csillagok háborújától kezdve (az Éjkirály mintha egy kiklórozottDarth Maul lenne, az Erdő Gyermekei meg inverz na'avik farok nélkül) a Szilmarilokon és az Arthur-mondakörön át Nagy-Britannia korai történelméig bezárólag minden ismerős volt. Márcsak Szmeagol, Fey de Morgana na meg Obi-Wan Kenobi hiányzik a sorból. Véletlenek most nincsenek, így az is különösen tetszett, hogy Westeros térképe nekem egy nagyon stilizált Nagy-Britanniának tűnt, szóval más fantasy-hoz képest igencsak valóságos földrajzialapokon is nyugszik. Persze, ezzel nincs is semmi baj, de akkor miérta fantasy a zsáner, miért nem mondjuk misztikus akciófilm? Nem véletlenül írom így ezt, hiszen a a valós eseményeken alapuló filmek vagy tévésorozatok is legalább annyiban eltérnek a valóságtól, ahogy a TH a fantasy műfajától.
Attól, mert van benne sárkány, és nem-emberek, már fantasy-ről beszélünk? Valószínűleg a sorozatkészítők is ezzel a kérdésseltalálkozhattak, miután elolvasták a Tűz és Jég könyveit.„Lényeg a látvány, ha a történet nem olyan eredeti!” –felkiáltássalD. B. Weiss és David Benioff ugyanis jó mélyen bele is nyúltak mások zsebeibe, hogy hegesztő szűrőüveg mögül leforgassák az epizódokat. Dollártízmilliókat elkölteni azért, hogy a Kártyavárt egy fiktív vidéki környezetben visszakapjuk, még lehet, hogy megéripénzügyileg, de azért, hogy fantasy-nek nevezzünk valamit, számomra nincs túl sok értelme.Annak sincsen szerintem túl sok haszna, hogy fiktív nyelveket többen halljanak beszélni, mint ahányan például valós nyelveket beszélnek: a TH-t ugyanis többen nézik, mint ahányanaz írt, a walesit vagy a gael skótot beszélik, ez pedig jelzi, hogy mennyire része mindennapjaiknak a valóságos helyett a popmítoszokválasztása.
Ha magára a a látvány megvalósulásáragondolok, akkor azzal kapcsolatban is lehetnek kétségek, hogy mindazok a dollármilliók, amelyek CGI-ra fordítódtak, vajon jól hasznosultak-e, vagy csupánarra szolgál a sötétség, hogy elfedje a történetvezetés és-mesélés hibáit. Hiszen azzal, hogy GRRM könyveit hat évad után elhagyta a sorozat,
Ha azt nézzük, hogya TH-ban futatott hatalmi harcok úgy viszonyulnak a shakespeare-i királydrámák színvonalához, mint az eredeti művek azokhoz a fiatalkoromban divatos olvasónaplókhoz, amelyek ugyan szövegben visszaadták az eredeti művet, de minden mást kilúgoztak belőlük, akkor semmit.Ha azt nézem, hogya Guldenburgok öröksége nevű német tv-sorozatban több dráma sűrűsödött össze egy epizódban, mint itt egy évad alatt, akkor szintén arra a konklúzióra jutunk, hogy semmit.
Ezért sajnálom, hogy 2008és 2011 közötthárom évnyikemény,megfeszített,vért izzadós munkával sikerült aWeiss-Benioff párosnakaz HBO-nak elfogadható minőségű pilot-epizódot készítenie, és beindítani a Nagy TH-Üzletet. Alakulhatott volna másképp: a Drót utolsó évada 2008-ban fejeződött be, és esetleges folytatásáról is szó volt: ha akkor az HBO úgy dönt, hogy a világ egyik legjobb tv-sorozatát folytatja, akkor a sorozatok történelmében talán
De ha már kardozós-hatalmi harcos-középkori beütésű sorozatot akartak volna, akkor fordulhattak volna a sokkal realistább fikció felé, ahogy azt a History tette azt a Vikingekkel. (Igen, Ragnar Lothbrok is csak egy legenda, de ez a legenda nem fikció,hanem egy letűnt kor emlékezete.)
Van, aki szerint a TH-ban szereplő politikumrólegy egész könyvet lehet írni.
Szerintem meg az egész Trónok Harca nem érdemel többet, mint egy másfél oldalnyi értekezést, mert dollármilliók ide, dollármilliók oda, ha egy sorozat csak azzal tud maga körül hírverést generálni, hogy mennyire volt sötét vagy sötétebb a kelleténél az egyik epizódja, akkor abban a sorozatban nem volt, nincs is és nem is lesz több, mint a mindent elborító sötétség.
Sötét képernyőhöz pedig nem kell bekapcsolnom a tévét.
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
Bármikor máskor is leadhatták volna ezt az epizódot, de a szerkesztők választása éppen a kereszténység legnagyobb ünnepére esett.
Nem ez az első eset, hogy a kereskedelmi csatorna szériája körül megkérdőjelezhető dolgok történnek.
Március 30-án a Dunán újraindul a Jézus és… sorozat második évada. A műsorban Mező Misi hívja a nézőket a lélek labirintusába, sorsfordító élethelyzeteket, lelki keresztutakat vizsgálva, amelyek minden embert érintenek és foglalkoztatnak.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
Az igazságos, haladó gondolkodású, elfogadó, jóemberkedő álarc végérvényesen a porba hullott.
Nem biztos, hogy a szerző alaposan átgondolta, kiket sérteget.
