A demokrácia a mi oldalunkon áll – Dömötör Csaba a Mandinernek

„Az Orbán-féle nacionalizmus háborúhoz vezet” – nyilatkozta pár napja Jean-Claude Juncker. Nem tartott sokáig a Néppárton belüli fegyverszünet.

Juncker úr ezek szerint nehezen tudja elképzelni, hogy egy vezető szereti a hazáját és kiáll érte. Helmut Kohl idejében ez aligha lett volna probléma. Ha egyébként ennyire érzékeny a történelmi folyamatokra és következményekre, akkor miért méltatta Marxot egy szobrot is állító ünnepség megnyitóján?

De Juncker úrral más kérdésben is vannak vitáink. Azt is mondta például, hogy „a határok a politikusok valaha volt legrosszabb találmányai”. Na, be is jött több millió bevándorló Európába, miközben a britek épp otthagyni készülnek az Európai Uniót. Terhes politikai örökség ez. 

Manfred Weber is tett önökre megjegyzéseket. Megüzente, inkább nem lesz bizottsági elnök, ha ezt csak a Fidesz szavazataival érheti el. 

Nem igazán értem, hogy egy jobboldali jelölt miért nem számít jobboldali támogatásra. Talán azért, mert a zöldek, a liberálisok és a szocialisták szavazataira hajt. Ez nem jó irány, mert az európai jobboldal kilúgozásához vezet, és ez szükségszerűen politikai fegyverletételt jelent a legfontosabb témákban, így a bevándorlás ügyében. 

Weber azt is követelte, hogy az Európai Tanács vegye napirendre a magyar és a lengyel hetes cikkelyes eljárások ügyét. A probléma csak az, hogy az EP által kezdeményezett hetes cikkelyes eljárással a Szerződések szerint nem az Európai Tanács, hanem a Miniszterek Tanácsa foglalkozik. Miért támogatnak egy olyan jelöltet, aki még az Európai Unióról szóló Szerződéssel sincs tisztában?

Függetlenül a jogi molyolástól, bármely testület nyugodtan napirendre veheti a magyar törvényeket. Akkor végre konkrétumokról lesz szó, és egyértelműen ki fog derülni, hogy

Már csak azért is, mert az Európai Bizottsággal már lezártuk a vitás ügyek kilencven százalékát. Egyébként nekünk is lehetne kedvünk más országok belügyeibe piszkálni. Lehetne aggodalommal átszőtt véleményünk a svéd választásról, ahol az EBESZ szerint sérült a szavazás titkosságának alapelve. De beszélhetnénk arról is, hogy Franciaországban tombol a turbósított gyurcsányizmus, halomra vernek tüntetőket. Az emberi jogokra hiperérzékeny véleményvezérek és jogállamfetisiszták mégis hónapok óta lapulnak. A kettős mérce még sosem mutatta meg annyira az arcát, mint manapság.

Az elmúlt hetekben vezércikkek sora született meg arról, hogy a Fidesznek jobb lenne már a Néppárton kívül. A Fidesz szavazóinak egy része is ezt gondolja. Mit üzen azoknak, akik szerint már rég ki kellett volna lépni a Néppártból?

Megértem az indulatokat. Nekünk azt kell mérlegelni, hol van a legnagyobb esély arra, hogy az ország számára fontos ügyekben eredményeket érjünk el. Jelenleg ennek még mindig a Néppárton belül van a legnagyobb esélye. Szeretnénk ugyanakkor, hogy az Európai Néppárt megújuljon és felhagyjon a mostani megfelelési kényszerből fakadó politikával. Minden tagországban látni, hogy

és rohamosan veszítenek népszerűségükből, miközben új jobboldali pártok születnek. Szeretnénk, ha az Európai Néppárt elkerülné ezt a sorsot. Az európai jobboldalnak egyébként sincs rá semmi oka, hogy görnyedt háttal és lesütött szemmel közlekedjen. 

Az európai szocialisták és a Zöldek is megüzenték, hogy szívesen koalícióra lépnek a Néppárttal, cserébe viszont azt kérik, a Néppárt hagyjon fel a „túlságosan jobboldali” migrációs politikájával és ne bánjon kesztyűs kézzel Orbán Viktorral. A Fidesznek lenne helye egy ilyen zöld-szocialista-néppárti koalícióban?

Olyan koalícióban van helyünk, ahol hatékonyan tudjuk képviselni a számunkra fontos ügyeket. Egy langyos és látszólag kényelmes európai nagykoalícióban ennek kisebb az esélye.

Választhat a nagykoalíciós bársonyszékek rövid távú kényelme és az európai jobboldal megújulása között. Az EPP csak akkor maradhat Európa meghatározó ereje, ha az utóbbit választja. Az EPP jelenlegi nagysága ugyanis mit sem ér, ha a liberális elit diktálja a tempót és mondja tollba az elvárásait. Mindezt 10 százalék alatti támogatottságú pártokból. Frans Timmermans szívesen vezetné az Európai Bizottságot, miközben saját pártja kicsivel kapott csak többet 5 százaléknál a legutóbbi holland parlamenti választáson. Nonszensz. 

Ön az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének elnöke is volt. Nem fájna személyesen, ha a Fidesz végleg kikerülne ebből a körből?

2011-ben én lehettem az első olyan megválasztott elnöke az EPP ifjúsági szervezetének, aki új tagországból érkezik. Megtiszteltetés volt, büszke vagyok rá. Az Európa jövőjéről szóló vitáink már akkor is nagyon kemények voltak. Azon svéd pártok ifjúsági szervezetei, akik most szakítanának velünk, már akkor olyan politikát folytattak, amit az egykori SZDSZ is megirigyelhetett volna. Ami a személyes érzéseimet illeti, azok mellékesek, itt nincs helye személyes nosztalgiának. Egyébként sem pártrendszerekhez igazítjuk a politikánkat, hanem a saját iránytűnkhöz. Annak azért nagyon szorítok, hogy az Európai Néppárt és az ifjúsági szervezete is találjon vissza azokhoz az értékekhez, amelyek alapján létrehozták.

Miről fog szólni így az EP-kampányuk? A „Brüsszel-ellenes” kampányt, ahogy Weber fogalmaz, „végleg” abba kell hagyniuk.

Nem mondunk le arról, hogy a tényekről és a káros folyamatokról beszéljünk. Vegyük például a migránskártyák ügyét. A kormány erre is felhívta a figyelmet a legutóbbi tájékoztató akciójában. Azzal söpörték le, hogy az egész fake news. Azóta tudjuk, hogy csak januárban több mint 60 ezer bevándorló kapott pénzt ilyen kártyákra. Köztük egy olyan terrorista, akinek legalább 20 ember kivégzéséhez lehet köze. A számlát mi, európai adófizetők álljuk. Miért kéne ezt a hazardírozást szó nélkül hagynunk? Főleg, ha tudjuk, hogy a hatóságok szerint csak Németországból ezer fő állt szélsőséges harcosnak. Harmaduk már visszatért. Maradékuk most fog, miután összeomlott az Iszlám Állam. 

Meglepetésre lesz a Fidesznek választási programja, holott 2010 óta nem láttunk programalkotást a párttól. Mi indokolja a változást?

Nos,

A miniszterelnök pénteken egyértelműen meghatározza majd, hogy mi a választás tétje. Erős és határainkon túl is jól hallatszó állásfoglalás lesz Európa és Magyarország jövőjéről. 

A Demokratikus Koalíció Európai Egyesült Államokat akar. Mi a problémájuk a koncepcióval?

Ha megnézzük a magyar történelmet, akkor mindig létezett az a kisebbségi gondolat, hogy mások, máshol jobb döntéseket tudnak rólunk hozni, mint mi magunk. Ez egy mélységi szuverenitási vita. Az Európai Egyesült Államok kifejezés első hallásra szépen csenghet, de

Ezt mi nem támogatjuk.

De miért?

Súlyos gyakorlati következményei lennének. Olyan ügyekbe lenne sokkal kevesebb beleszólásunk, mint az adózás, az energiaárak meghatározása, a migráció, vagy az igazságszolgáltatás kérdése. A lopakodó jogalkotásnak furcsa példái is vannak. Az Európai Ügyészség élére például olyan embert szánnak, aki ellen büntetőeljárást zajlik Romániában. Senki ne gondolja, hogy egy senki által meg nem választott bürokrata előrébb fogja sorolni a magyarok érdekeit másoknál. Ilyet csak az itthon megválasztott képviselőktől, a Magyarországon működő intézményektől remélhetünk.

Európai családi pótlékot és minimálbért is akar a DK. Dobrev Klára szerint, aki ezt nem támogatja, az nem akarja, hogy egy magyar munkás ugyanannyit keressen, mint egy német.

Komolytalan az a felvetés, miszerint, ha egy brüsszeli bürokratára szignáljuk a magyar nyugdíjak vagy bérek kérdését, akkor azok majd másnapra emelkedni fognak. Ennek az ellenkezőjére van esély, ugyanis Brüsszelben jóval nagyobb a multik lobbiereje. Ahol például teljesen liberalizálták az energiapiacot és az ármeghatározást, ott masszív áremelkedések jöttek.

Gyurcsányné pont a multicégeket akarja megadóztatni.

Ez azért is érdekesen furcsa felvetés, mert amikor a magyar kormány döntött a multicégek különadójáról, akkor a DK hangosan követelte annak megszüntetését. Gyurcsány Ferenc őrültségnek nevezte. Most megint követeli. Nincs új az őszödi nap alatt. 

Hétfőn elfogadta az Országgyűlés a családvédelmi programot. Gyurcsányékat, a Párbeszédet és a liberálisokat leszámítva az ellenzék nagy része is megszavazta a javaslatot. Meglepte az ellenzék magatartása?

Miért lepne meg, hogy vannak a Fidesz-KDNP-n kívül is olyan képviselők, akik támogatják a fiatal párok kedvezményes kölcsönét? Az annál inkább meglepő, hogy még mindig

Tordai Bence és társai sem szavazták meg. Bohóckodásra, megafonozásra volt energiájuk, a családok támogatására nem. Lelkük rajta. 

A tavaly decemberi ellenzéki fogadkozásokhoz képest a tavaszi ülésszakban nem voltak komolyabb rendzavarások, botrányok. Visszatér a megszokott kerékvágásba a parlamentarizmus?

Az, hogy az ellenzék normálisan viselkedik az Országgyűlésben, nem érdem, hanem a szükséges minimum. Nagy illúziók azért nem szálltak meg minket. Az ellenzéknek nincs vezetője és hiteles javaslatai sincsenek. Ezért rendszeresen eluralkodik rajtuk a feltűnési verseny. Ezt láttuk például decemberben. De nem tudnak annyi lyukas zokniba belebújni, annyi ajtónak nekifutni és annyi közintézményt összefirkálni, hogy ez akadályozza a kormányzati munkát. Mi a normalitás pártján állunk. A parlamenti ülések az európai választási kampány idejére szünetelnek, most fordulunk rá a kampányra. Sokan várjuk a választás napját. Végignéztük a Magyarországra zúduló sértegetéscunamit, lenyeltük a sértő címlapokat, türelemmel meghallgattuk a fenyegető nyilatkozatokat. Május 26-án mi jövünk, és a magyar választók. A demokrácia a mi oldalunkon áll az Európa megújulásáért folytatott harcban.

Fotók: Földházi Árpád