Mindenkihez!

2019. március 23. 16:18

A Tanácsköztársaság vezetőivel nem az Animal Cannibals-tagok pacsiztak, hanem Bartók és Kodály.

2019. március 23. 16:18
Csunderlik Péter
HVG

„A Tanácsköztársaság vezetőivel nem az Animal Cannibals-tagok pacsiztak, hanem Bartók és Kodály, miközben a Vörös Hadsereget olyan, bolsinak nem nevezhető katonatisztek vezették, akik a Horthy-korban értek a csúcsra.

A kommün kezdeti népszerűségét csak úgy érthetjük meg, ha visszahelyezkedünk a világháborút követő hónapokba. Amikor úgy gondolták, hogy az első világháború katasztrófája bebizonyította a kapitalista rendszer csődjét, a jövő társadalmi berendezkedése pedig a szocializmus lesz. 1918 végén nemcsak galileisták érveltek emellett, hanem Apponyi Albert is. Ez a korhangulat teszi érthetővé a milliomos bankárfiúból lett kommunista népbiztos, Lukács György fordulatát, és hogy Márai Sándor akkor még nem »polgárként« pózolt, hanem a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Körét alapította meg. Vagy hogy a »Vörös Isten« miként igézhette meg az álmos körúti hajnalokról író Tóth Árpádot, aki fellelkesülve verssel hódolt a »piros Keletről« érkező, és a »sápadt Nyugat« arcába lépő kommunista kolosszusnak.

Az »új Istenbe« vetett hit magyarázza azt is, hogy a konzervatív-nacionalista katonatisztek miért álltak az internacionalista kommün mellé: abban bíztak, hogy a »Nyugat« által megalázott, a csehszlovákoknak, románoknak, szerbeknek kiszolgáltatott Magyarország segítséget kaphat »Keletről«, Szovjet-Oroszországtól, hogy megvédhesse határait.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 161 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Senye Péter
2019. március 25. 19:39
De megszűnt a lelkesedés, mikor Kassán leszedették az örömmel kitűzött magyar zászlókat és vöröseket tettek helyükre.
villogókékfog
2019. március 25. 13:03
Kosztolányi Dezsőné így emlékszik vissza a férjéről írt életrajzi regényében Kosztolányi és Kun Béla korábbi ismeretségére: „...Felbukkan Kun Béla neve. Az uram egyre jobban álmélkodik. Kun Bélával valamikor egy szobában dolgozott a Budapesti Napló-nál, a szomszédos íróasztalnál. Nem gondolta volna, hogy valamikor komolyan is kell venni. – Te, én felmegyek Kun Bélához – mondja nekem egy napon. – Gyere velem. Kíváncsi vagyok, mi ez itt. A Visegrádi utcai lakás előszobájában elszánt tekintetű tengerészfiúk ülnek. Kun Béla felesége és cicomásan öltözött kislánya fogad bennünket. Az uram kedves bókokat mond a gyermeknek, dicséri a proletár főnökkisasszony szép ruháját. Azután bemegyünk a másik szobába. Egyedül maradunk Kun Bélával. - Mondd, mi ez itt, öregem? – kérdezi súgva, pajtási cinkossággal, kíváncsian megfeszített karral, csodálkozó tenyérrel Kun Bélától, és várja, hogy a régi »vagány« újságírótárs fél szemével hunyorogva, csibészesen röhögve bevallja, hogy az egész csak móka, s kár izgulni. Kun Béla azonban állig begombolkozik, propagandaízú szavakkal vázolja a helyzet komolyságát, s az eljövendő kíméletlen harcot. - És mi lesz velem? Mi lesz az írókkal? – faggatja Dide [Kosztolányi beceneve] a népvezért. - Reád semmi szükség a proletárállamban – feleli Kun Béla. – Versek nem kellenek. Majd tanulsz valami mesterséget. Ha okoskodsz, ki fogunk végezni. Lenn az utcán, némán, ámulva összenézünk mi ketten.”
48saxon
2019. március 24. 22:18
Aristo tökéletes válaszcikke: https://aristo.pestisracok.hu/a-joslat/
1000bocs
2019. március 24. 17:30
Ennek a nyomi ak fényképen is kajakra ütnivaló feje van, hát még amikor élőben mo dja a tutit. Nem mentegeti ő a komcsikat, de akkor is vegyük tudomásul hogy az egy szép időszak volt, és ezeket. Mindenki szerette...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!