Az európai család tragédiája

2018. december 03. 17:03

Mi az oka annak, hogy a család intézménye halott vagy haldoklik Európában, és a Nyugaton?

2018. december 03. 17:03
Ted Malloch
Breitbart

„Emmanuel Macron, a frissen megválasztott francia elnök gyermektelen, csakúgy, mint a német kancellár, Angela Merkel.

A brit miniszterelnök, Theresa May gyermektelen, az olasz miniszterelnök, Paolo Gentiloni gyermektelen, Mark Rutte holland, Stefan Löfven svéd, Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnököknek, és Nicola Sturgeon skót első miniszternek sincs gyermeke.

Folytathatnánk a sort… Raimonds Vējonis, Lettország elnöke, Dalia Grybauskaitė, Litvánia elnöke és Klaus Werner Iohannis szintén mind gyermektelenek sőt, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnöknek sincs gyermeke.

Egyszerűen fogalmazva, az Európa jövőjéről nagy horderejű döntéseket meghozó vezetők túlnyomó többsége testvér, gyermek, vagy unoka híján kevésbé érzékeny a családokat érintő kérdésekre. Mivel ők nem családban élnek, minden figyelmüket egyetlen, domináns társadalmi egységre fókuszálják, az államra, amelynek engedelmességgel tartoznak.

A népességszám kedvezőtlenül alakul. Az európai őslakosok körében a születési ráta jelenleg 0,2 és 1,1 között van. Az európai lakosság nem reprodukálja magát, és ha minden így marad, akkor el fog tűnni.

A számok zavarba ejtők, ha az öregedő népességet, az alacsony születési rátát és a nagy összegű szociális juttatások kitermelésének problematikáját egyszerre vizsgáljuk. Joggal merül fel a kérdés: mi lesz így Európával?

Mi az oka annak, hogy a család intézménye halott vagy haldoklik Európában, és a Nyugaton?

A nyugati világban a hagyományos családmodell összeomlóban van – bárkit, aki a múlt tradícióit védi (300 ezer év az írásbeliség előtti időktől napjainkig) nevetségessé tesznek és elutasítanak, miközben feladjuk a reményt és kétségbeesve megadjuk magunkat egy családok nélküli jövőnek. Aki a családok mellett szólal fel, aligha talál értő fülekre és a legjobb esetben nosztalgikusnak, legrosszabb esetben azonban retrográdnak tűnik.

Valami súlyosabb forog kockán? Igen, a család intézményének hanyatlása magát a civilizációt ássa alá.

Christopher Dawson oxfordi katolikus történész már az 1930-as A patriarchális család a történelemben című művében leírta, hogy a család intézményének reneszánsz óta tartó hosszú távú hanyatlása egy olyan ponthoz ért, ahonnan már nincs visszaút. Dawson előre látta azt, amit mi most tapasztalunk.

De miért olyan ellenséges a családokkal az államközpontú/globalista politikai kultúra?

Bár a feminista ideológia és a szexuális erkölcsök változása hatással voltak a család intézményének válságára, nem kizárólag ezek tehetők felelőssé. Ennek sokkal mélyebbre nyúlnak a jelenség gyökerei.

A család elvesztette a társadalmi jelentőségét, mert a család fenyegetést jelent az állam számára. A család az élet alapegységeként megelőzte az államot és mindig is ellensúlyozta annak érdekeit.

Ám az elmúlt ötven évben a jóléti állam minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy ezt az egyensúlyt felborítsa. Az állam nem csak tétlen szemlélője, hanem aktív és elsődleges okozója volt a család, mint struktúra kimúlásának: megosztotta a családokat, népszerűsítette a válást, támogatta az abortuszt, kikényszerítette az apanélküliséget és függőségi viszonyokat alakított ki.

Ahogy egy szakértő mondta, »az állam a család urává vált, a család ma az állam szolgája és cselédje«.

Generációról generációra azt látjuk, hogy a családok kizsigerelése egyre nagyobb méreteket ölt. Az atomjaira hullott és alkalmazkodásra kényszerített családnak már a puszta jelenléte is alig kivehető. A gyermekek lázadása teljesen átpolitizálódott, különösen Európában.

A nemzet többé nem az azt alkotó családok összessége, hanem egy centralizált Babilon, amit Brüsszelnek hívunk. Egy egyesített funkcionális állam, amely a többi állam fölé helyezkedett.

G. K. Chesterton jegyezte meg egyszer, hogy a család volt a fék az államhatalom kerekén és, hogy a család meggyengülése a szabadság elvesztéséhez vezet. Ő a kis államban és a plurális elköteleződések rendszerében, illetve e kettő egyensúlyában hitt.

A holland forradalomellenes miniszterelnök, Abraham Kuyper, aki maga is nagycsaládban élt, az előző század fordulóján ezt a szférák szuverenitásának nevezte: a társadalom minden struktúrája – család, gazdaság, iskolák, közösségek és államok – saját területtel rendelkezett, s mind a szuverén Isten alatt egyesült.

Ezen a ponton a vallást relativizálták és teljesen privatizálták, ha ma egyáltalán még gyakorolják a vallást Európában. A kormányzat és az oktatási rendszer úgynevezett bürokratikus elitjei vagy „szakértői” (az új főpapok) határozzák meg az összes szakpolitikát, beleértve azokat is, amelyek a családokra vannak hatással. Tevékenységük eredményeként a család intézménye a kultúrharc áldozatává vált.

A családokat nemcsak támadják, hanem módszeresen fel is számolják. Nézzük meg ismét a számokat! Évtizedekkel ezelőtt két szociológus, Peter Berger és felesége Brigitte megírták a Háború a család elleni című könyvet. Arról írnak benne, hogy »élnek a rettenetes gyanúval, miszerint a szakértők által ajánlott megoldások valójában a probléma részét képezik.«

Más szavakkal kifejezve, mivel képtelenek voltunk felismerni a család közvetítő struktúra mivoltát, megöltük a gyereket. Valójában a polgári család egyebek mellett az egyéniség, a magánélet, a vállalkozás, a takarékosság, a fegyelem és az illem attitűdjeinek – merjük kimondani, erényeinek – forrása, amely erények a nyugati értékek és a modernizáció szinonimái.

Hogyan újítjuk meg a kultúrát ilyen túlzó ellenségeskedéssel szemben?

Nemzéssel.

Az élet szeretete egyet jelent az élet ajándékának felismerésével és sokszorosításával. A hely, ahol ez történik, az a család. Arisztotelész azt tanította, hogy a család reprezentálja a természetet a maga legtisztább megjelenési formájában. Azt mondta, hogy »a család minden emberi társadalom alapeleme, az emberi lények első számú szövetsége.«

Európának ma hátat kell fordítani az államközpontú felfogás bálványának, amely megöli a családot, és végre bölcsebb normákat kellene követnünk. A vezetőknek ismét a család mellett kellene kiállni még mielőtt túl késő nem lesz, és mindent elveszítünk.

Miközben Amerikát ugyanezek az erők sújtják, még nem adta meg magát teljesen. A születési rátája hosszú történelme során most a legalacsonyabb, csupán 59 születés jut 1000 nőre. De amíg Európát megfojtották, addig Amerikát csak nagymértékben hátráltatják, és rossz irányba vezetik. Amerikának nem lenne szabad Európát másolni.

Úgy tűnik, hogy a reprodukció többé nem népszerű. Az emberek várnak a gyermekvállalással, vagy le is mondanak róla annak érdekében, hogy a karrierjüket építhessék, emellett pedig a gyermeknevelés növekvő költségei is eltántorítják őket a gyermekvállalástól. Néhányuk nem bízik a jövőben, míg mások jobban hisznek a bolygóban, vagy a környezetükben, mint az emberi fajban.

A gyermekek felnevelésének és a generációkon átívelő család felépítésének felelőssége elillanóban van, mivel egyre kevesebben vannak azok, akik vállalnák ezt.

A XVII. században Jean Bodin, a politikai gazdaságtan egyik nagy alakja úgy érvelt, hogy »az egyetlen vagyon maga az ember«. A logika azt sugallja, hogy a nemzeteknek, főleg Európában, sőt valójában magának a civilizációnak a leginkább arra van szüksége, hogy benépesítsék őket.

Családok nélkül, ontológiailag és fizikailag is, ahogy a latin mondja, ut cedant in nihilum, azaz megszűnhetünk létezni.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 158 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2018. december 07. 21:41
Te meg miről beszélsz már megint? Mit hazudozol, kötözködsz, miért csúsztatsz? Ezt írtam: Sulammit 2018. december 4. 17:47 @OberEnnsinnen Assisi szent Ferenc szegény volt, de mint mondta, a nyomor lealjasít. Mindannyian hajléktalanok vagyunk Volt a cikk címe. Tehát, én a nyomorról idéztem Assisi Szent Ferencet. A gazdagságra te cuppantál rá. Nem az én témám volt. Azt kellett volna bebizonyítanod, hogy Assisi Szent Ferencnek nem volt igaza. Ehelyett, ezt írtad: annamanna 2018. december 4. 18:13 @Sulammit Assisi Ferenc nem véletlenül hagyta ott a gazdagságot. Ha a gazdagság nem aljasítana le, nem kellett volna elhagynia a szüleit. Azt elhiszem, hogy kíváncsi vagy! Ha nem vetted volna észre ez nem egy magánbeszélgetés. Ez egy bárki által olvasható nyílt fórum, ahol nem szoktak a magánéletre vonatkozó kérdéseket feltenni. Tudod, az ilyen jellegű beszélgetéseket, a családommal, barátaimmal, lelkiatyámmal, a hozzám közel álló ismerőseimmel szoktam megbeszélni, nem egy idegennel, aki ráadásul rosszindúlatú és agresszív is. Nem bírom a rosszindulatú agresszív embereket. Számukra a magánéletem tabu. És most térjünk a kommented érdemi részére. Legalábbis egy részére. "Tök nyilvánvaló, hogy normálisan és tisztességesen az emberek viszonylag kiegyenlített, egymáshoz közelálló teljesítményekre képesek...." Amennyire te tévedsz. Nem ugyanannyi talentumot kaptunk a Jóistentől és amint olvashattad különbözőképen is használjuk fel. Ami pedig a teljesítményeket illeti, na azok meg pláne, hogy nem "egymáshoz közelállóak". Remélem nem kell példák sokaságával bizonyítanom, mert egyrészt ez elég egyértelmű, másrészt nem vagyok grafomániás. Na nézzük Nikodémust. Azt írtam, hogy gazdag volt, mire te: "nincs írva róla, hogy gazdag volt" nincs? Akkor olvasd el Jézus temetését! "Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha­ és aloékeveréket." Ez megfelel 32 kg-nak, ami egy hatalmas és drága mennyiség. Nikodémus érdeklődő volt, nem követő. Gazdag és szegény Lázár Dehogy nem említ! Hát ez mi, szerinted? Csupán "csak" annyi, hogy ez a gazdag, aki "mindennap nagy lakomát rendezett" egy könyörtelen ember volt, aki felől éhen is halhatott a másik ember, akár a háza kapujában. "Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit." Nem az volt a probléma, hogy gazdag volt! A gazdagság, a vagyon helyes felhasználásáról van itt szó, mint ahogyan Lukács előző 16-tól példabeszédeiben is. Megfeledkezett a szegényekről, csak magára gondolt. De nem csak a szociális helyzet függvénye a túlvilági sors. A szegény Lázárt angyalok viszik Ábrahám keblére, ami azt mutatja, hogy életében Istenben bízó ember volt. Nem a szegénysége volt az értékes. A gazdag pedig Istent és embertársait semmibe vevő világias életet élt. Ha a gazdagsága mellett megfeledkezik Istenről, mindent a maga érdemének tulajdonít, nem veszi észre a közelében lévő rászorultakat, nem adakozik, nem jótékonykodik azzal van a baj. Jótékonykodni sokféleképpen lehet. De te azt állítottad, hogy a lealjasít. Ezzel szemben mit mond Jézus? „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Vagyis a kapzsi gazdagságtól óv! Lk 12,13-21 Nem az a baj, hogy előre gondolkodik, örül a bő termésnek, hanem, hogy az életében sem Istennek sem embernek nincs helye. Pedig a bő termés Isten áldása! Lukács írja az ApCselben, hogy "Nagyobb boldogság adni, mint kapni". "Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt." 2Kor 9,6-11 Namost! Ezek szerint nem tudod, ha azt írod "Ha a gazdagság nem aljasítana le," ezzel azt írod, hogy lealjasít? És erre számtalan példával támasztod alá! Ha ezt a mondatodat előbb olvasom, nem töltöm a drága időm azzal, hogy válaszolgassak neked. "És mindebből most az jön ki, az igazságot kellően meghajlítva, hogy én állítottam azt, hogy a gazdagság lealjasít." Miért, nem ezt állítottad, kérdezem mégegyszer? Tudom, hogy mit írtam, és tudom, hogy mit válaszoltál. A gazdag ifjúról szóló példabeszédet, már megtárgyaltuk. Ezek szerint erre sem emlékszel. Olyan vagy, mint a nagymamám, jó néhány bibliai történetet többször írsz le és nem csak nekem. Csak ezeket ismered?
citizen12
2018. december 04. 22:51
Áldjon meg Téged az Úr! Adja meg Neked az alázat és a szeretet bőségét, a keresztények ismertetőjelét!
citizen12
2018. december 04. 21:03
Annamanna, a Te bibliamagyarázataid mögött áll valamilyen felekezet, vagy saját magad találod ki őket? Őszintén. :-)
citizen12
2018. december 04. 20:13
Annamanna, miért kellene válaszolnom? Csak provokálsz. A Te saját bibliamagyarázataid nem mérhetők a történelmi egyházak tanításához. Javaslom, először azokat olvasgasd, próbáld megérteni őket. Az meg különösen érdekes, hogy szerinted az, aki nem akar neked írogatni, nem keresztény. Katolikus vagyok, hívő katolikus keresztény. Szerinted a katolikusok nem keresztények? Vicceseket írsz.:-) Béke veled!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!