A magyar értelmiség vissza nem térő lehetősége

2018. július 16. 07:50

Az egész magyarság nagy lehetőség előtt áll itt, az új évezred elején. Ehhez azonban szükség van a politika és az értelmiség, a cselekvés és a szellem emberei közötti erőteljesebb együttműködésre. Ehhez mindkét részről jelentős erőfeszítésekre van szükség, de ezúttal – úgy érzem – az első lépés megtételére az értelmiség részéről van szükség. Van ugyanis egy egyedi, nemzetközileg is értelmezhető, a világ folyamatai által alátámasztott, nemzeti szuverenitáson nyugvó magyar gondolati alapvetés.

2018. július 16. 07:50
Szalai Zoltán
Mandiner

Egy ausztrál ismerősöm (aki korábban több neves brit és ausztrál egyetem rektoraként is dolgozott) hívta fel rá figyelmem, hogy Magyarország nagyságánál és erejénél jelentősebb szerepet játszik jelenleg a világban. Ez azt jelenti, hogy a magyarság létszámánál és gazdasági erejénél láthatóbban jelenik meg a nemzetközi színtéren, a Magyarországról származó gondolatok az utóbbi időben a vártnál erőteljesebben hatnak a világban.

Ez a kiterjedt szellemi tér azonban – meglátásom szerint – nagyrészt nem a magyar értelmiségtől, hanem a magyar politikából ered. A magyar miniszterelnök több – nyugodtan mondhatjuk –, globális szinten sorsdöntő helyzetben ismert fel elsőként olyan jelenségeket, amelyek világszintű paradigmaváltáshoz vezettek. A felismerés a jelenségek megfogalmazásával és elméleti megalapozásával is összeforrt. Ez jelentősen növelte Magyarország presztízsét, intellektuális elismerést vívott ki, és érdekesebbé tett minden olyan gondolatot, még a kritikusok szemében is, amely közösségünkből érkezik.

A fenti folyamat alakítása azonban már nem egészében a politika feladata lenne, mondhatni, a szerepek erősen eltolódtak. A (jobboldali) értelmiség jelentős része az elmúlt években azzal volt elfoglalva, hogy patikamérlegen kimérje, mi az, ami elfogadható a fent leírt jobboldali politikából, és mi az, ami vállalhatatlan számára. Az élet, a folyamatosan alakuló világfolyamatok azonban a legfontosabb kérdésekben sorra igazat adtak a politikának.

Nem vette észre az értelmiség egy jelentős része, hogy stílusvitává degradálta azt a fontos feladatot, amely mindig is a szellem embereinek a kihívása volt: a világ nemzeti szempontból történő elemzése, értelmezése, a folyamatok széles körű leírása és új önálló gondolatok sokaságának bemutatása. Miközben a politika – az értelmiség egy részét hátrahagyva – ezt a feladatot legtöbbször érdekesen, nemzetközileg is értelmezhetően elvégezte, az értelmiség még mindig nem érzékelte – sem a jobb-, sem pedig a baloldalon –, hogy mekkora lehetőség előtt áll.

Van ugyanis egy egyedi, nemzetközileg is értelmezhető, a világ folyamatai által alátámasztott, nemzeti szuverenitáson nyugvó magyar gondolati alapvetés.

Aki kicsit is megfordul nyugati értelmiségiek között, érzékelheti, hogy – politikai oldaltól függetlenül – mennyire érdekli őket, ami Magyarországon zajlik, mi az alapvető filozófia, melyek azok az értékek, amelyek a sorozatos jobboldali választási győzelmekhez és a már leírt megnövekedett nemzetközi gondolati és politikai jelentőséghez vezettek. Összevetve a tíz vagy húsz évvel ezelőtti időszakkal, a politikai mellett a gondolati értékünk és érdekességünk is a többszörösére nőtt. Nem mondja már senki azt a nyugati világban, hogy ami Budapestről érkezik – még ha kritikus is velünk –, az teljes tévút és valami átmeneti fantazmagória lenne. A magyar értelmiség és az ország érdeke egybevág: a politikum által elindított irányból további gondolatok százait és ezreit kell megalkotni, hogy a politika is új magyar szempontú elképzelések tömegéből és sűrűségéből táplálkozzon. És ez nem csak a jelenlegi politikai úttal egyetértő gondolatokra, hanem az az azokat más irányba továbbfejlesztő eszmékre is igaz.

Ami most nem működik, az a több évtizede velünk lévő „nemzeti pesszimizmusnak”, az örökös „miért nem fog működni” gondolatiságnak a továbbvitele. El kell fogadni, hogy ami Magyarországon megszületett, az – nemzetközi mércével is – érdekesebb és értékesebb, mint ami korábban volt. Ami létrejött, az jobban érti a világot, közelebb áll a magyar emberekhez, mint a rendszerváltozás utáni liberális mainstream gondolkodás.

Különösen a jobboldali értelmiségnek kell észrevennie, hogy a sértődöttség ideje lejárt, az egyénieskedő stílusvitáknak véget kell vetni,

ahogyan – ezzel egyidőben – véget kell vetni a „ki az igazabb jobboldali” diszkusszióknak is. Bismarck mondta, hogy „biztosíthatom önöket, hogy a politika nem tudomány, amit meg lehet tanulni”. Vegyük észre, hogy a politikai kommunikáció nem azonos a politikai cselekedetekkel. A politikát bízzuk a megválasztott politikusokra, a politika mögötti gondolatiság megalkotásában pedig vegyen részt sokkal aktívabban az értelmiség. Azt azonban el kell fogadni, hogy a politika privilégiuma kiválasztani, mit emel be a cselekvő politikába az értelmiség által megalkotott gondolati alapokból és nem fordítva. Így működik a demokrácia.

Az egész magyarság nagy lehetőség előtt áll itt az új évezred elején. Ehhez azonban szükség van a politika és az értelmiség, a cselekvés és a szellem emberei közötti erőteljesebb együttműködésre. Ehhez mindkét részről jelentős erőfeszítésekre van szükség, de ezúttal – úgy érzem – az első lépés megtételére az értelmiség részéről van szükség. El kell ismerni a politika nemzetközi mércével is mérhető sikereit, és a retorikai vitákat fel kell váltania szellemi teljesítményen alapuló együttműködésnek. Ez különösen igaz a jobboldali, de ugyanúgy a baloldali értelmiségre is. Az egyet nem értő – de a valósággal és a való világgal koherens – vélemény is ezáltal lehet sikeresebb és erősebb. Használjuk ki a politikum által megnyitott, nemzetközi szintű láthatóságot a közös kiteljesedés és presztízs növelésére. Mert nem szabad elfelejtenünk: a végcél – és ebben viszont csak egy vélemény létezhet – nem lehet más, mint a magyar nemzet és a magyar emberek sikere és boldogulása.

Összesen 170 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
istvánkeve
2018. július 18. 13:17
"Van ugyanis egy egyedi, nemzetközileg is értelmezhetö, a világ folyamatai által alátámasztott, nemzeti szuverenitáson nyugvó magyar gondolati alapvetés." No végre valaki ki merte jelenteni! Mi az hogy van! A világ folyamatai bizony alátámasztják azt az alapvetést amely gondolati szinten nemzetközileg is a szuverenitáson alapul és a magyar nemzeti gondolatvilágban értelmezhetö!
felucca
2018. július 17. 10:04
Lefordítom, amit a szerző mondani akart. Csak nem merte kimondani, mert elolvasta piszkozatban, és ő is röhögött rajta: Tehát van hatalmunk, de bunkók vagyunk hozzá. Pedig olyan szép lenne, ha a hatalmunkat még megfelelő szellemi holdudvar is megtámogatná. De azoknak a kurafiaknak nem tetszik ez a NER. Ezért aztán írkálunk szellemi térről, meg nemzetközi elismerésről, titkon pedig visszakívánjuk az ötvenes éveket, amikor Rákosi et. születésnapja alkalmából még mozgósítható volt az egész magyar értelmiség. De sajna, a mi szellemi terünket csak Rezsiszilárd jelölheti ki, választóink pedig a legprosztóbb néprétegekből kerülnek ki, nagyátlagban. Hát, ha nektek a néhány csicska seggnyalása szellemi tér, az pedig, hogy a világ műveltebbik fele irtózattal mutogat ránk, nemzetközi elismerés, akkor rajtatok nem lehet segíteni.
koronaszepe
2018. július 16. 22:56
Kis időutazás, vissza vagy 40 évet... Az értelmiség tegyen gesztusokat a kibaszott sikeres politikának, ha akar valamit. Amúgy az együttműködés megkezdődött, Palkovics úr felügyelete mellett. Egyelőre a tudósok részéről elmaradni látszanak a gesztusok, de majd megjön az eszük. Milyen fantasztikus lehetőségek várnak ránk a XXI. sz.-ban?
hentes
2018. július 16. 22:00
Magyarországi pártok vezetői nem hallgatnak értelmiségi emberekre, egyik párté sem. Mindegyik párt emberei mint a birkák mennek a vezérük után. Ez van.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!