A bővítéssel a globális olajtermelés 42 százaléka került a BRICS-hez

Az augusztus 22. és 24. között a Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett tizenötödik BRICS-csúcstalálkozón – mint ismert – újabb hat ország csatlakozását hagyták jóvá.  

A bővítést semmiképp sem lehet félvállról venni, mivel olyan jelentős országokkal bővül a szervezet, mint Etiópia, Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Argentína. 

Ezzel a friss bővítéssel a blokk jelzést küldött a Nyugatnak, hogy ki kívánja terjeszteni a politikai és gazdasági befolyását. Annak ellenére, hogy a fent említett 6 ország csatlakozását bejelentették, a blokk vezető erejének továbbra is Kína, valamint India számít, így a köztük lévő ellentétek a mérvadók. Ez a két ország uralja a blokkot úgy gazdaságilag, mint a lakosságszámát tekintve. Az új tagországok a szervezet GDP-jének ugyanis mindössze a 10 százalékát adják. 

Jelen állás szerint tehát 2024. január 1-jétől a BRICS egy olyan szervezetté bővül, amely 11 országot foglal magában. Ezzel pedig a tömb lábnyomát jelentősen kiterjesztik a globális délen.  

Szaúd-Arábia felvétele a BRICS országok közé sokakat meglepett, de ez jelentősen növeli a csoport erejét, főként mivel az Egyesült Arab Emírségek és Irán is csatlakozott. Így már a BRICS+-országok a világ olajtermelésének jelentős részét ellenőrzik. 

A BRICS+-csoport hatalmát nem az adja, hogy mi a közös a részt vevő országokban – mivel nagyon kevés ilyen van –, sokkal inkább az a fontos, hogy mit ellenőriznek. A globális olajtermelés 2022-ben napi 90 millió hordó körül volt, ezek az államok pedig abban az évben mintegy 37 millió hordó kőolajat termeltek. 

A csúcstalálkozó előtt az eredeti BRICS-tagok a globális olajtermelés mintegy 20 százalékát tették ki, de  

Szaúd-Arábiának a BRICS+-hoz való csatlakozása jelentősen növeli a szervezet hatalmát az olajpiacon. A szaúdiak a legnagyobb nyersolajexportőrök, az ING szerint 2022-ben mintegy 7,3 millió hordót szállítottak naponta, ami a globális nyersolajexport valamivel több mint 17 százaléka. Ennek az exportnak a 76 százaléka Ázsiába megy, ebből 35 százalék pedig Kínába és Indiába. 

A szankcionált Irán 

Irán csatlakozása is tovább növelte a BRICS-országok befolyását. 

A TankerTrackers.com szerint Irán naponta 2,2 millió hordó nyersolajat és kondenzátumot exportált 2023 augusztusának első 20 napjában, ami messze meghaladja az idei év bármely más hónapját. Irán emellett növeli a Kínába irányuló olajexportját, amely augusztus közepén 10 éves csúcsra emelkedett, mivel más korábbi vásárlók, például Dél-Korea és Japán, távol tartják magukat a szankciókkal sújtott hordóktól. A Kpler adatelemző cég becslései szerint Kína augusztusban várhatóan naponta akár 1,5 millió hordó nyersolajat is importálhat Iránból, ami 2013 óta a legmagasabb érték. 

A kínai finomítók egyre nagyobb mennyiségben vásárolnak iráni nyersolajat. A Bloomberg szerint Irán két fő olajfajtájával jelenleg hordónként több mint 10 dolláros kedvezménnyel kereskednek a brent kőolajhoz képest, és lényegesen olcsóbbak, mint az orosz keverékek, amelyeket most szintén mintegy 4 dollárral diszkontálnak a nemzetközi brent keverékárhoz képest. 

A Nemzetközi Energiaügynökség egy friss felmérése szerint a súlyos pénzügyi korlátozások ellenére Iránnak 2022-ben naponta sikerült mintegy 140 ezer hordóval átlagosan napi 2,5 millió hordóra növelnie a nyersolajtermelését. Ez alapján pedig úgy tűnik, hogy Teherán fenntartotta a Kínába irányuló nyersolaj-értékesítését, amely a tavalyi harmadik negyedév óta napi 1 millió hordó körül alakul. 

A másik szankcionált: Oroszország 

Oroszország is látta, hogy a december 5-én és február 5-én életbe lépett kettős nyersolaj- és kőolajtermék-szankciót követően helyreállt az olajexportja, amely nagyrészt Indiának és Kínának köszönhető. 

Emellett Oroszország Brazíliával folytatott olajkereskedelme is fellendült az utóbbi időben, mivel a BRICS-országokon belüli kereskedelem továbbra is virágzik. Augusztusban Oroszország megelőzte az Egyesült Államokat, és Brazília legnagyobb olajszállítója lett, megerősítve ezzel az EU és a G7-ek embargója óta vezető üzemanyag-exportőrként betöltött pozícióját a latin-amerikai országban. 

A Kpler adatai szerint a Brazíliába irányuló kivitel augusztusban az előző hónaphoz képest 25 százalékkal, napi mintegy 235 ezer hordóra ugrott. E növekvő kereskedelem mögött is az árengedmények állnak. A brazil kormány a közlekedési üzemanyagok költségeinek a csökkentéséért küzd, ehhez pedig kapóra jött a bőséges és olcsó orosz olaj. A Kpler becslése szerint  

A BRICS-országok által vezérelt olajkereskedelmi boom pedig máris kezd átterjedni a szomszédos piacokra. Bár Venezuela nem tartozik a BRICS+-országok közé – igaz, nem titkolja, hogy szeretne az lenni –, az OPEC kiemelte az ottani olajtermelés figyelemre méltó, 10,65 százalékos növekedését az idén február és augusztus között. 

Ebben az időszakban a venezuelai állami olajvállalat, a Petroleos de Venezuela (PDVSA) lenyűgöző, napi 78 ezer hordós átlagos termelésnövekedést regisztrált. Januártól augusztusig a termelés jelentős emelkedést mutatott, napi 732 ezer hordóról 810 ezerre emelkedett. 

A PDVSA elnöke, Tellechea a közelmúltban tett megjegyzéseiben hangsúlyozta is, hogy sürgősen vissza kell állítani Venezuelát mint megbízható nyersolajforrást, és szorgalmazta, hogy az országot mentesítsék a szankciók alól. 

India, amely korábban az iráni olaj nagy vásárlója volt, több orosz hordót vásárolt. A Rystad Energy független energiakutató és hírszerző cég szerint az ázsiai állam talán közelít az orosz olajimport felső határához, de az importált orosz olaj aránya a háború előtti 2 százalékról 46-ra emelkedett. 

Messze a dedollarizáció 

A BRICS vártnál gyorsabb bővüléséről szóló hírek – különösen az olajexportőrök körében – egyértelmű lendületet adnak a dedollarizációról szóló vitának. Fontos azonban megjegyezni, hogy az energia a globális kereskedelemnek csupán a 15 százalékát teszi ki, és Szaúd-Arábia a Kínába, valamint Indiába irányuló olajexportot nem dollárban árazza, így ez önmagában nem jelenti a dollár mint nemzetközi valuta végét, amelyhez ennél jóval komolyabb folyamatoknak kellene végbemenniük. 

Mindazonáltal Oroszországot és Iránt is nemzetközi szankciókkal sújtották, így a saját olajukat az el nem kötelezett államoknak adják el. A két „páriaállam” valójában kiszervezte a finomítói tevékenységét Indiába és Kínába, valamint más partnerekhez, például Szenegálba, amely szintén importálja és finomítja az orosz olajat, mielőtt továbbértékesítik a termékeiket a globális piacon. 

Igaz, hogy az EU betiltotta az orosz olaj és az egyéb termékek behozatalát, az autóikban lévő benzin és a repülőgépekben lévő kerozin még mindig ugyanaz az orosz olaj, csakhogy az a fél világot megkerülve hajón kerül Európába. A probléma tudatában az EU tisztviselői júliusban azt mondták, hogy  

A globális kereskedelem 

Jelenleg a BRICS öt alaptagja a globális export mintegy 23, míg a globális import 19 százalékát ellenőrzi, az új tagok pedig 3,7, illetve 3 százalékkal növelnék ezeket a számokat. 

E bővüléshez leginkább Szaúd-Arábia járul hozzá, amely az új tagok közül az export tekintetében a legjelentősebb, az Egyesült Arab Emírségek pedig a legnagyobb új importőr. Összességében az új tagok a BRICS-országok súlyát a globális kereskedelemben mintegy 16 százalékkal, valamivel 40 százalék alá növelnék. 

Míg Oroszország és Kína egy olyan geopolitikai BRICS+-t szeretne, amely szembeszállhat a G7-ekkel, addig a többi tag egyszerűen csak a gazdasági előnyökben érdekelt. A blokkon belüli virágzó kölcsönös kereskedelem azzal a pluszbiztonsággal is jár, hogy a Nyugat nagyon nehezen tudja szankcionálni a kereskedelmüket. 

Az új tagok nemzetközi kereskedelmének a szerkezetét tekintve úgy tűnik, hogy a felvételük tükrözi az eredeti BRICS-államokkal való növekvő kereskedelmi kapcsolatokat. Az elmúlt évek során az új meghívottak importjában az eddigi BRICS-országok részesedése 23-ról 30 százalékra nőtt, felváltva az euróövezetet, az USA-t és más fejlett gazdaságokat. A szervezet magországainak a részesedése az újonnan csatlakozók exportjában szintén nőtt, de szerényebb mértékben, 25-ről 28 százalékra. 

A nagyobb tömbön belüli kereskedelem a dollártól való függőséget is csökkentette. Orosz részről a csúcstalálkozón elhangzott, hogy  

A találkozón Brazília azt javasolta Argentínának, hogy garantálja a brazil exportért jüanban való argentin kifizetéseket. Kína már évek óta jüanban fizet Oroszországnak. 

Most arra irányult a figyelem, hogy vajon Szaúd-Arábia is elkezd-e átállni a nem dollárban denominált valutákra az olajkereskedelmében. Egyelőre annak lehetne realitása, hogy a monarchia elkezdi elfogadni a jüant vagy az indiai rúpiát e két országtól a nyersolajáért. 

Szaúd-Arábia és Kína között rengeteg megbeszélés zajlott az ügyben. Eddig azonban nem úgy tűnik, hogy a szaúdiak hajlandók lennének erre.  

Oroszország és Irán szankciókkal sújtott országként már eddig is arra kényszerült, hogy a dollártól eltérő valutában dolgozzon. A büntetőintézkedések miatt az iráni nyersolaj vásárlói nem dollárban fizetnek. Kína jelenleg az iráni olaj legnagyobb vásárlója, és a jelentések szerint jüanban egyenlíti ki a vételárat. 

Mindezek a tevékenységek lassan létrehozzák a dolláron kívüli valutákban folytatott kereskedelmet, amely minél tovább tart, annál nagyobb likviditása és kifinomultsága lesz. 

A BRICS globálisan 

A legnagyobb kérdés, hogy a kibővített szervezet a G7 geopolitikai ellensúlyává tud-e válni. 

Míg a nagyobb blokk platformot és erősebb globális hangot kínál az együttműködéshez,  

Kína megerősítheti a szerepét a feltörekvő piacok fő hitelezőjeként, ami viszont gyengítheti a multilaterális intézmények, például az IMF és a Világbank szerepét. 

Ennek ellenére jelen formában a BRICS-országok nem jelentenek kihívást a jelenlegi globális világrenddel szemben. A tagállamok között mély nézeteltérések vannak. India és Kína kapcsolata bonyolult, és nem minden ország ért egyet Kína és Oroszország Nyugatról alkotott nézeteivel. A tagállamok közötti közös megegyezés hiánya valószínűleg számos területen hátráltatja majd az előrelépést, és akadályozza a BRICS egységes tömbként való kialakulását. 

Címlapfotó: MTI

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálja a makronom.hu oldalon.