Egyre kevesebb gyerek születik, a fejlődő országok termékenységi rátája is romlik

A termékenységi ráta csökkenése korábban inkább a fejlett országokat jellemezte, de ma már egyaránt jelentkezik a fejlődő és a fejlett gazdaságokban. Az ENSZ World Population Prospects nevű 2022-es jelentése is ezt tükrözi. A jelentés szerint a globális termékenységi ráta 2021-ben 2,3 volt, amely csak hajszállal van a 2,1-es helyettesítési szint fölött. Az előrejelzések e tekintetben nem bíztatók: a jelentés szerint a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett 2050-re már 2,1 lehet a termékenységi ráta globálisan. Ez jelentené a globális fordulópontot a termékenységi ráta globálisan szinkronizált csökkenése miatt – és ebben már az afrikai és latin-amerikai országok is benne vannak.

Borús képet festenek a globális előrejelzések

A világszerte csökkenő termékenységi ráták már eddig is sok gazdaságban felfelé tolták el a népesség kor szerinti megoszlását. Az ENSZ jelentése szerint 2018 volt az első olyan év, amikor a 65 év felettiek száma meghaladta az 5 éven aluli gyermekek számát. Ilyen folyamatok mellett

Mindezeknek pedig súlyos következményei lesznek főként a fejlett, magas jövedelmű gazdaságokra nézve. 

Mindamellett, hogy megterheli a nyugdíjrendszereket, az egészségügyi rendszereket, az alacsony termékenységi ráták – bevándorlás nélkül – csökkenteni fogják a munkaképes korú lakosságot, ami pedig visszafogja a háztartások fogyasztását és a gazdasági növekedést. 

A történelem során az egy főre jutó termelés növekedése a világ átlagos éves gazdasági növekedésének felét tette ki, a másik felét pedig mindeddig a népességnövekedés adta. A népesség elöregedése viszont éppen ezt az egyensúlyt borítja fel – figyelmeztet az ENSZ fent idézett jelentése.

Az alacsony termékenységi rátával továbbá az is probléma, hogy minél inkább rögzül, több ország egyre inkább agresszív pronatalista politikát fog a magáévá tenni. Az ilyen politikák pedig inkább az anyagi ösztönzőket helyezik előtérbe – fizetett szülési szabadság, személyi adókedvezmény gyermekgondozási költségek fedezésére stb.

Ezek az ösztönzők azonban igazán voltak hatékonyak, amit mondjuk Franciaország példáján keresztül is láthatunk, ahol jelentős támogatásokat kapnak a családok, 2021-ben a termékenységi ráta így is csupán 1,83 volt. A kihívás párhuzamosan nőtt az orvostudomány fejlődésével, ami a várható élettartam növekedését hozta magával. A várható élettartam kitolódásával pedig a több gyermek születésének történelmi „haszna” mérséklődött.

Malthus megmondta…

Érdemes ide idézni a XVIII. század végén élt közgazdászt és papot, Thomas Malthust, aki aggódva figyelte a népességnövekedést. Ennek stabilizálásához szerinte két tényező szükséges. Egyrészt az általa nem túl elegánsan „pozitív ellenőrzéseknek” hívott tényezők, amelyek növelik a halálozást (háborúk, éhínségek, betegségek). Másrészt pedig „megelőző ellenőrzések”, mint a születések szabályozása (lásd Kína politikája 2016-ig), vallási cölibátus, családtervezéssel kapcsolatos attitűdök változása. 

A történelem azonban végül a népességnövekedés stabilizálódását hozta Malthus korát követően, hiszen az orvostudomány fejlődése mellett a második világháború után kialakult szabályokon alapuló nemzetközi rend – továbbá az igen széles körben elterjedt kis gyerekszámú családmodellek és az általánosan használt fogamzásgátlási módszerek – hozzájárultak a népességnövekedés mérsékléséhez. 

Ezeket a fejleményeket két dolog táplálta:

– Egyrészt, ahogy említettük, meglehetősen ragadóssá váltak a családtervezési megközelítések változásai. Erre kiváló példa az Egyesült Államokban újjáéledő abortusz-vita. 

– A másik dolog igazából következik az elsőből: ha a nagyon alacsony termékenységi ráták tartós hatást fejtenek ki, és minél tovább alacsony egy ország termékenységi rátája, annál nehezebb azt visszafordítani.

A nemzetközi migráció jelentősége

A fentiek mellett a modern kori történelem során az alacsony jövedelmű, magas termékenységgel rendelkező országokból, a magas jövedelmű, alacsony termékenységgel rendelkező országokba irányuló nemzetközi migráció segített megvédeni a magasabb jövedelmű országokat a demográfiai ellenszéltől. 

Az ENSZ jelentése is ezt támasztja alá, amely szerint 2000 és 2020 között a magas jövedelmű országok népességének növekedését elsősorban a nemzetközi migráció hajtotta. A nettó beáramlás (mintegy 80,5 millió) több mint 20 százalékkal haladta meg a születések és a halálozások közti egyenleget (66,2 millió).

Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy 

Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a magas jövedelmű országok külföldön született népessége jelentősen meg fog nőni: ez globálisan 2020-ban a teljes népesség több mint 14,7 százalékát tette ki, de vannak olyan gazdaságok, amelyekben ez nagyobb a globális átlagnál: az Egyesült Államokban például a teljes népesség 15,3 százaléka már külföldön született, Németországban pedig 18,8 százalék – igaz a német esetben benne vannak az Ausztriában és Európa-szerte született, majd hazatérő németek is.

Az elmúlt években számos kormány elkezdte támogatni a nemzetközi migrációt, de voltak, akik a szigorú bevándorlási politikát támogatták. A bevándorlás mellett sokszor felhozzák azt az érvet, hogy annak támogatása segít fenntartani a magas jövedelmű országokban a gazdasági növekedést, enyhíti a növekvő idős népesség támogatásának terheit, így például az állami nyugdíjakat fenntartható pályán tudják tartani. 

A növekvő geopolitikai feszültségek közepette pedig az eddiginél is fontosabbá vált, hogy az alacsony és magas jövedelmű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatokat tudjanak kiépíteni. Igaz, hogy adott esetben a nemzetközi migráció támogatásának vannak ilyen pozitív hatásai, de milyen áron? A nemzetközi migráció támogatása biztonságpolitikai kockázatokat is jelent (lásd az egyre sűrűbb terrortámadások Európa-szerte), ráadásul az egyes országok népessége felhígul a migráció által, és a nemzet, illetve annak összetartó ereje egyre inkább elfogy. 

Ezért folytat többek között a magyar kormány rendkívül szigorú határellenőrzést, épített kerítéssel a déli határon. De az Egyesült Államok is szigorú határellenőrzést folytatott a Trump-adminisztráció idején – eléggé nagy eredményességgel.

A termékenységi rátákra visszatérve érdemes kitekintést tenni világszerte.

Az ázsiai térség durván beesett

Japánban sokatmondó adat, hogy 

Ez tükrözi az ország termékenységi rátájának radikális esését: 1950-ben a japán termékenységi ráta még 3,66 volt, ami az 1990-es évek elejére 1,5-re csökkent, azóta pedig stabilan jócskán a helyettesítési szint alatt van, 2021-ben például még alacsonyabb: 1,3-as számot regisztráltak. 

A helyettesítési szint alá csökkent a termékenységi ráta szerte Európában, de az öt leggazdagabb kelet-ázsiai gazdaságban is: Hongkongban, Makaóban, Szingapúrban, Dél-Koreában és Tajvanon is. Dél-Koreában van jelenleg a világon a legalacsonyabb arányszám, ami 0,81, de Hongkong is a legalacsonyabbak között van a maga 1,38-as arányszámával.

Az USA, Kína, de még India is fogy

Kínára érdemes külön kitérni. Kínában nagy valószínűséggel 2023-ban abszolút számban is csökkeni fog a népesség. A kormány a demográfiai katasztrófa megelőzése érdekében ugyan 2016-ban véget vetett a mintegy 35 éve tartó egygyermekes politikának, de így is: 2021-ben csupán 1,16 volt a termékenységi ráta Kínában, ami 1968-ban még 6,3 volt. 

Az ENSZ előrejelzései drasztikusak Kínára vonatkozóan is: ha minden változatlanul marad, akkor 

Ez komoly fejfájást okozhat a kínai gazdaságnak, hiszen jelenleg nagyjából minden 100 munkaképes kínainak 20 nyugdíjast kell eltartania, de a tendenciák folytatódásával ez megfordulhat, és 100 munkaképes korú kínainak már 120 nyugdíjast kellene eltartania. Tehát Kína háza táján a népesedéspolitikával sincs minden rendben.

A világ vezető hatalma, az Egyesült Államok termékenységi rátája is több mint a felére esett vissza 1960 óta: az akkori 3,7-ről 2021-ben 1,66-os arányszámot regisztráltak. De még az olyan feltörekvő piacokon is visszaesés tapasztalható, mint India: a népesség csökkenése tapasztalható, hiszen 2021-ben 2,03-as, míg 2020-ban még 2,05-ös arányszámot regisztráltak Indiában.

Európa bajban, Magyarország középmezőnyben

Végül érdemes körülnézni Európában is. A 2022-es becsléseket szemlélteti az alábbi ábra.

1. ábra: Forrás: Statista.

Jól látszik, hogy Magyarország Európában, mint minden állam a 2,1-es helyettesítési szint alatt helyezkedik el, de stabil középmezőnyt foglal el. Az első három helyen szereplő ország ráadásul nem uniós tagország. Az Európai Unióban Franciaország teljesít a legjobban, és ha csak az uniós államokat vesszük figyelembe, akkor hazánk szintén középmezőnyben van. 

Magyarország az elmúlt években stagnált a termékenységi ráta tekintetében köszönhetően a kiterjedt családtámogatási intézkedéseknek. GDP-arányosan Magyarország fordítja a világon a legtöbbet családtámogatásra. Igaz, hogy egyelőre még nem érjük el a helyettesítési szintet, de a termékenységi ráta beesése sem pár éven belül következett be, hanem évtizedek kellettek hozzá. Ennek megfelelően a hazai termékenységi arányszámok helyreállítása, ha úgy tetszik, a helyettesítési szintig való növelése is évtizedeket vesz igénybe. A most bevezetett kiemelt családtámogatási intézkedéseknek majd akkor fognak igazán meglátszani az eredményei. Akkor lehet majd konklúziót levonni, hogy érdemes volt-e a magyar GDP tetemes hányadát a családok védelmére, támogatására fordítani.

Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt