Sorra látnak napvilágot a pesszimista előrejelzések, amelyek egy soha nem látott recessziót vetítenek előre a világgazdaságban. Egy ilyen recesszió berobbanása jelenlegi tudásunk szerint ugyanakkor nem vehető biztosra. Korai ilyen vészjósló forgatókönyveket gyártani.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Rengeteg pesszimista forgatókönyv látott napvilágot az utóbbi időben a világgazdaság jövőjét illetően egy soha nem látott recessziót jelezve. Ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy recesszióról még korai beszélni. Habár romlottak a fő makrogazdasági mutatószámok, ezek nem indokolják a recessziót: a fejlett gazdaságokban ugyan lassult a gazdasági növekedés az eddig megszokott mértékhez képest, de nem beszélhetünk a gazdasági bővülés megállásáról. A pesszimista előrejelzések a világ legnagyobb gazdaságában, az Amerikai Egyesült Államokban is elég erőteljesen megjelennek azzal, hogy még az idei évben recesszióra számítanak Amerikában. Hasonlóak a várakozások Európa vonatkozásában is, hiszen például a Goldman Sachs a harmadik és negyedik negyedévben is GDP-csökkenést vizionál az Eurózónában. A Google-keresések is ezt támasztják alá: sokan várnakrecessziót, ugyanis az amerikaiak még soha nem kerestek rá ennyiszer a „recesszió” kifejezésre.
A recessziótól való ilyen szintű pánik több tényező együttes hatásának köszönhető. Az egyik ilyen tényező az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok a pandémia hatásaira válaszul túlzottan is stimulálta a gazdaságát, ami azzal járt együtt, hogy a határain belül és határain kívül is inflációt gerjesztett, miközben a fogyasztók felpörgő árukereslete is felpörgette a világ ellátási láncait. A kínai erőfeszítések a pandémia megfékezésére csak súlyosbították ezt a helyzetet. Erre jött rá a februári orosz invázió által kiváltott dinamikus nyersanyagár emelkedés. Mindezek együttes hatása olyan felfűtött inflációs környezetet eredményezett, amelynek hatására a jegybankok 4/5-e kezdett szigorításba világszerte: átlagosan 1,5 százalékponttal emelték a kamatlábakat. A FED például a július 27-i ülést követően ebben a ciklusban már negyedszer emelt kamatot, akkor háromnegyed százalékponttal.
A recessziótól való félelmeket a média csak felnagyítja, amely túlzott információdömping közepette a pesszimista forgatókönyveket hangsúlyosan kommunikálja a társadalom széles rétegei felé, felesleges pánikot keltve.
A recessziótól való félelem nagyrészt a központi bankok monetáris szigorításának várható következményeiből fakad. Emögött ott van, hogy fejlett világban eddig erőteljes bérnövekedés volt, amit a gyenge termelékenységnövekedés fűtött, de az eddig erőteljesen emelkedő bérek értékét a jelenlegi túl magas infláció csökkenti. Erre jön rá, hogy a jegybankok monetáris szigorítása a magasabb kamatlábakkal megnöveli a hitelfelvételi költségeket, miközben a bérek értéke csökken. Ez az eddig megszokott alacsony kamatkörnyezet után kellemetlenül érintheti a lakosságot.
A történelmi tapasztalatok is megalapozzák a recessziótól való félelmet: 1955 óta három olyan időszak volt az Amerikai Egyesült Államokban, mikor olyan mértékben emelkedtek a kamatlábak, mint az idei évben – 1973, 1979, 1981 – és kivétel nélkül mindhárom esetben fél éven belül recesszió következett be.
A kérdés, hogy jelenleg ténylegesen beszélhetünk-e recesszióról. Az ténykérdés, hogy azok a gazdaságok, amelyek a globális GDP mintegy 60 százalékát adják, 2021 közepe óta – mikor feloldották a pandémia alatt bevezetett korlátozásokat – jelentősen lelassultak növekedésüket tekintve. Ez a mértékű lassulás ugyanakkor még mindig nem indokol recessziót még annak tudatában sem, hogy az Amerikai Egyesült Államok GDP-je április és június között jelentősen csökkent. Ez egyesek szerint már recesszió, mások szerint nem.
Ez azért nem nevezhető recessziónak, mert a GDP zsugorodása erős gazdasági alapteljesítmény mellett ment végbe, ráadásul a FED szigorításai ekkor még nem éreztethették hatásukat.
Az Egyesült Államokban létezik az amerikai Nemzeti Gazdaságkutató Iroda, amely az üzleti ciklusokkal foglalkozik, de a GDP-n túlmutató mutatókat is figyelembe vesznek, ideértve a munkahelyek számát és az ipari termelést is. Sokan fordulnak ehhez az intézményhez, köztük közgazdászok is, hogy választ kapjanak arra a kérdésre, hogy jelenleg recesszió van-e a gazdaságban. Sok mutató továbbra is bővülést jelez, így a recesszió továbbra sem igazolt.
A bővülés mértéke azonban az előző évekhez képest lassulást jelent, ami árulkodó jel. Bár a növekedés továbbra is folytatódik csak kevésbé intenzíven. A lassulással az a probléma, hogy nem tudni, hol lesz a mélypont. A recesszióval szembeni optimisták szokták felhozni pozitív példának a háztartások és a cégek erejét. A közvélemény ugyanakkor sokkal negatívabb a gazdasággal kapcsolatban, mint volt a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság és a pandémia idején annak ellenére, hogy a fejlett gazdaságok háztartásaiban továbbra is mintegy 3 milliárd dollárnyi megtakarítás maradt a pandémia időszakáról.
Beszédes szám az is, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a szegényebb háztartások készpénzállománya 70 százalékkal volt magasabb, mint 2019-ben. A recesszió ellen szól az is, hogy az emberek egyre magabiztosabbak a személyes pénzügyeikben. De az Európai Unión belül sincs ok a túlzott pánikra, hiszen a háztartások mintegy 1/3-ával nagyobb valószínűséggel állnak pozitívan saját pénzügyeik vonatkozásában, mint az 1980-as évek kezdete óta bármikor.
A recesszió ellen szól továbbá, hogy az Egyesült Államokban az emberek alacsony hányada gondolja azt, hogy a következő három hónapban képtelen lesz teljesíteni az adósságvállalásait.
Nem mehetünk el itt sem az emelkedő energiaárak mellett szó nélkül. A kormányok különböző támogatásokkal segítik a társadalom szegényebb rétegeit, hogy képesek legyenek megbirkózni a drasztikus áremelkedéssel. Az euróövezetben a kormányok átlagosan a GDP 1 százalékának megfelelő összeggel serkentik a gazdaságot. Nagy-Britanniában adományokat ajánlottak fel a szegényebb háztartásoknak, amely kiadások nagymértékben kompenzálnak a megélhetési költségek emelkedéséért, annak ellenére is, hogy most több, mint valószínű a kiskereskedelmi energiaárak további növekedése.
A recesszió ellen szól a vállalkozások magatartása is. Megnyugtató a vállalkozások magatartása, hiszen a fejlett világ gazdaságaiban az üres álláshelyek száma továbbra is rekordszint környékén ingadozik. Ez Ausztráliában több, mint duplája a pandémia előtti szintnek, az Egyesült Államokban pedig több mint két nyitott pozíció van minden munkanélküli számára. Mindezek azt eredményezik, hogy a munkaerőpiac továbbra is feszes, habár vannak országok – mint Csehország – ahol egyre nő a munkanélküliség, de összességében bátran kijelenthető, hogy feszes a munkaerőpiac a fejlett világ gazdaságaiban.
Ez annyira igaz, hogy összességében a munkanélküliségi ráta a fejlett országokat tömörítő OECD-ben alacsonyabb, mint a járvány előtt volt. Ezekben az országokban a munkaképes korúak aránya is történelmi csúcson van. Mindezek összeségében nem összeegyeztethetők a pesszimistább előrejelzések közelgő recesszióival.
Korábban jellemző volt, hogy a beruházások visszaesésének döntő szerepe volt az összgazdasági visszaesésben. Az 1980-as évek recesszióiban a G7 országok a negatív negyedévek kombinált GDP-jének nagyjából 50 százaléka a tőkekiadások zsugorodásából származott. Jelenleg az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban és az eurózónában is gyengültek a befektetési adatok, de közel sem olyan drasztikusan, hogy ez recessziót jelentsen.
A közelmúltig fellendültek a tőkekiadások, mivel a cégek egyre többet költöttek távmunka technológiára és megerősített ellátási láncokra. Ha a hitelfelvételeket és a vállalati likviditást nézzük, akkor a G7-be történő befektetések éves szinten nagyjából 0,5 százalékos csökkenést jeleznek előre az idei év második felére vonatkozóan, ami negatív irány, de nem indokol recessziót, elég csak arra utalni, hogy a beruházások visszaesése a korábbi visszaesések idején sokkal meredekebb volt.
Ugyanakkor hiába a jó gazdasági adatok, az ezekbe való bizalomnak is van határuk, ráadásul a befektetők félelme a monetáris szigorítás. A béremelések folytatódása azt jelzi számunkra, hogy a jegybankoknak nem sikerült a gazdaság tervezett lassítása, ami további szigorítást indokol, amit, ha túlzásba visznek valóban recessziót válthat ki. Ugyanakkor a szigorítással méréskelhető az infláció, ami pedig eloszlatja a visszaeséstől való félelmet. Így tehát a jegybankoknak meg kell találniuk azt a szigorítási ütemet, amellyel csökkenthető az infláció és elkerülhető a recesszió is.
Az infláció gyors csökkenése ugyanakkor jelenleg nem reális, hiszen az élelmiszer- és energia árak korábbi emelkedése még nem épült be teljes mértékben az általános inflációs rátákba. A Morgan Stanley becslése szerint a fejlett világ inflációs rátája 2022 harmadik negyedévére éri el a 8 százalékos inflációs csúcsot. A bérek növekedése emellett nem mutatja az enyhülés jeleit.
Mindezek a fentebb részletezett adatok hasznosak a recesszió előrejelzésére, de ugyanakkor továbbra is érvényes az az általános szabály, hogy a recessziót nehéz időben észrevenni. Az amerikai Nemzeti Gazdaságkutató Iroda például 2007 decemberére teszi a 2008-as globális pénzügyi és gazdasági válsággal erősen összefüggő amerikai visszaesés kezdetét, miközben a FED még 2008 augusztusában is azon a véleményen volt, hogy a gazdaság 2 százalékos éves ütemben növekszik. A koronavírus-járvány miatti lezárások feloldását követően különösen nehezen jelezhető előre a recesszió, óriási a bizonytalanság, hatalmas a félelem: a tavalyi évben senki nem gondolta volna, hogy munkaerőhiány lesz, ahogy az idei évben az infláció drasztikus emelkedését sem tudta előre megmondani senki.
Összességében tehát a pesszimista forgatókönyvek szerint egy soha nem látott recesszió fog beköszönteni a világgazdaságba rövid időn belül. Az optimista előrejelzések ugyanakkor arra hivatkoznak, hogy még a központi bankok monetáris szigorítási ciklusának elején járunk és az ingatag világgazdaság még számos, jelenleg előre nem látott fordulatot is hozhat, amellyel a recesszió elkerülhető. De végeredményben a fent kifejtett adatokat összességében szemlélve korai lenne recesszióról vagy annak közeledéséről beszélni, hiszen az adatok összességében a gazdasági növekedés lassulását vetítik előre és nem indokolnak egyelőre recessziót.
Borítókép: MTI/ EPA/ Jim Lo Scalzo
A szélsőjobboldali politikai erők térnyerése Romániában túlmutat a pártpolitikai versenyen. A befektetők, a hitelminősítők és az uniós partnerek számára a legfontosabb kérdés az, hogy az ország képes marad-e fegyelmezett, kiszámítható és Európa-kompatibilis gazdaságpolitikát folytatni.
Legfrissebb gazdasági előrejelzésében az EU végrehajtó szerve kijelentette, hogy az iráni konfliktus az egész kontinensen magasabb inflációt fog eredményezni.
Már egy hete szabadon áramolhat be Magyarországra a korábban kitiltott ukrán gabona.
Európai összevetésben is kiemelkedőek a magyar számok.
Nem véletlen az sem, hogy mely miniszterek kísérték el a miniszterelnököt első külföldi útjára.
Románia a gazdasági összeomlás szélén táncol, ehhez jött az állami vasút megroppanása.
Teszteld a tudásod öt kérdésben az egyik legnagyobb magyar költőről!
Valóban: simán el kellene engedni a fülünk mellett a hajdani hatalom szánalmas vergődését, felesleges felemelni őket, semmilyen módon nem érdemlik meg.
