Németország például – mint szintén óriásfogyasztó – éppen most izzítja be a már bezárt erőműveit, így a szén iránti kereslet is az egekbe szökött. A lehetséges országok közül Ausztrália, Dél-Afrika és Kolumbia jöhet számításba elsősorban, de egyáltalán nincs rá garancia, hogy sikerül a fűtési idény kezdetére feltölteni a készleteket abban az országban, ahol a villamosenergia-termelés mintegy 70 százalékát a szénerőműveken keresztül állítja elő.
Morawiecki a szankció megszavazásakor nem győzte hangsúlyozni, hogy nincs és nem is lesz veszélyben Lengyelország szénellátása. Már akkor több lengyel parlamenti képviselő is rámutatott az indulatból fakadó, minden racionális gondolkodást nélkülöző szankció-cunami veszélyességére és lehetséges kontraproduktív hatásaira. Pawel Poncyljusz képviselő, gazdasági szakpolitikus minapi interjújában a tengeri szénszállítás megoldhatatlanságára hívta fel a figyelmet. Mint mondta, eddig 1 millió tonna szenet szállítottak ilyen módon Lengyelországba, ha most Ausztráliából, Dél-Afrikából és Kolumbiából próbálja meg a kormány a hiányzó mennyiséget beszerezni,
az a kikötői infrastruktúra összeomlásával fog járni, miután a szén ki- és átrakódó kapacitások nem ekkora mennyiségre lettek tervezve.
„Higgadtabban kellett volna gondolkodni. Nem ártott volna számolni a populista hangoskodás helyett” – utalt a kormány oroszellenes gazdasági politikájára a politikus, aki úgy véli, Lengyelország tragikus tél elé néz: vagy megfagynak a polgárok, vagy mindenük rámegy a fűtési költségekre.
Fotó: Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök
MTI/EPA/Stephanie Lecocq