Tegnap beszámoltunk arról, hogy a The Wall Street Journal (WSJ) napilap nehezményezte, hogy a németek nem teljesen simulnak bele a nyugati táborba. A lap felvetette, hogy Németország talán már nem is barátja Amerikának. Szerinte Berlin érdeke az olcsó gáz, az autók kivitele Kínába, illetve, hogy Putyin elnök nyugton maradjon. Ezt a németek is érzékelték, nem csoda, hiszen erre már a világ sajtója is rámozdult.
A közép-európai szemlélő a WSJ cikke után feltehette magának a kérdést: Mi is volt a cikkíró szándéka? Netán apellálni szeretne az utóbbi évtizedekben kialakult német igazodási vágyhoz, és visszaterelné Németországot a demokratikus akolba, vagy csak a feszültséget szeretne szítani az európai országok között.
Az EU tagországai többféleképp viszonyulnak az orosz ukrán konfliktushoz és ez meglátszik a tervezett szerepvállalásaikon is. Csak néhány példa azon kívül, hogy Nagy-Britannia már több ezer páncéltörő fegyvert szállított Kijevnek:
Mindenképp érdemes megemlíteni a romániai eseményeket, hiszen ők is közvetlenül határosak Ukrajnával. Joe Biden amerikai elnök a múlt héten bejelentette, hogy az orosz fenyegetés ellensúlyozására támadás esetén növelik a konfliktuszónához legközelebb eső szövetséges tagállamokban, Lengyelországban és Romániában állomásozó katonák számát. (jelen pillanatban 8500 katonáról van szó.)
Románia régóta szorosan együttműködik az amerikaiakkal, több haditámaszponton is jelentős az amerikai jelenlét. Az egyik legismertebb a forró övezethez legközelebb eső Konstanca megyei Mihail Kogălniceanu légi támaszpont, ahol máris több ezer amerikai katona állomásozik. De Erdélyben is jelen vannak: a Kolozsvárhoz közeli Aranyosgyéres légi támaszpontján szintén az amerikai haderő kezdett 130 millió dollár értékű korszerűsítési munkálatokba. Ezen kívül a dél-romániai Deveselun rakéták vannak, amelyek az európai NATO-rakétavédelmi rendszer részét képezik, és amelyeket szintén az amerikaiak telepítettek oda - írta a Főtér.ro.
Ami a lényeges, Bidenhez eközben Emmanuel Macron francia elnök is csatlakozott, aki az oroszellenes front megerősítését javasolta, és ő is jelezte a múlt héten, hogy a NATO-erők kötelékében hajlandó francia katonákat Romániába küldeni. Persze Romániába és Lengyelországba vezényelt NATO-egységek elsődleges szerepe inkább abban lehet, hogy elvegyék az oroszok kedvét attól, hogy Ukrajnán kívül más térségbeli országokat is fenyegessenek.
A németek is megérezték „a zavart az erőben”, így tegnap egy terjedelmes nemzetközi sajtó-összefoglalót tett közzé a német RND.de portál, Ukrajnai konfliktus: Scholz bírálata, eszkaláció miatti aggodalmak címmel. Ahogy írják: a nemzetközi sajtóban egyre nő az eszkaláció miatti aggodalom és kritizálják Németország szerepét.
„Az Ostpolitik háború utáni évtizedeibe, Németország a Moszkva megnyugtatása és a Kreml beavatkozásaival és nyílt fenyegetéseivel szembeni szilárdan kiállás közötti vékony határvonalon mozgott. A jelenlegi válságban az újonnan megalakult berlini koalíciónak gondoskodnia kell arról, hogy végül ne ő legyen a nyugati szövetség leggyengébb láncszeme.
Ennek ellenére Berlin tartózkodó. Egyrészt a történelme miatt, amely alapján még a német fiatalokat is nyugtalanítja az a gondolat, hogy az oroszok legyilkolására használható fegyvereket szállítanának. Másrészt pedig azon meggyőződés miatt, amelyen a német háború utáni Kelet-Európa-politika alapul:
Megemlítik, hogy az Oroszország elleni új szankciók lenyomták a rubelt; és az orosz részvényárak az elmúlt hónapok legalacsonyabb szintjén vannak. Nagyban hozzájárultak a NATO bejelentései a piacok megrendüléséhez, a további csapatok áthelyezése a „keleti szárnyra”, az USA-ból és Nagy-Britanniából Ukrajnába érkező haditechnika, és természetesen a diplomaták evakuálása is.
A piacokat megrázó „áltörténetekre” példakánt hozzák fel azt a média kampányt, amely szerint Oroszország szankcióháborúba keveredhet, és leállíthatja a gázexportot.
„A geopolitikai helyzet több mint bizonytalan, robbanás felé tart. A nyugati demokráciák az impotenciáig lavírozták magukat. Nyilvánvalóan képtelenek túllépni az önkényuralmi fenyegetésekkel szembeni védekezés 20. századi módszerein.
Mindeközben a magyar külügyminiszter (Szijjártó Péter) az EU elleni fenyegetésekkel, a miniszterelnök (Orbán Viktor) disznóvágásokkal üti el az időt. Egyre sürgetőbbé válik, hogy döntsenek el, hol is tart Magyarország.”
Több mint három évtizeddel a keleti blokk összeomlása után, sok német szemében Ukrajna, Fehéroroszország és a balti államok, sőt még Lengyelország is geopolitikai „repülőországok” maradtak: olyan területek, amelyet szívesen figyelmen kívül hagynánk az új európai rend megtervezésekor.
A német hangulattal kapcsolatban szerüntük, nem szabad túlzottan pesszimistának lenni. Bár Németországban számosan megértik Putyint, akadnak ellenzők is: egy új felmérés szerint
Nem szabad feladni, elveszettnek minősíteni a németeket a Nyugat ügyéért folyó közdelemben– és erre nincs is ok.
A levegő annyira feltöltődött, és annyi fegyver van a térségben, hogy csak egy apró szikra kell ahhoz, hogy meggyulladjon az egész régió. A két blokk közötti nyílt háború hipotézise sokáig csak elméletinek tűnt. Ma már nem az.
Függetlenül attól, hogy Putyin indít-e háborút vagy sem, a mostani történéseknek az a tapasztalata, hogy térségünk biztonsága az Egyesült Államok kezében van. Az a mód, ahogyan Németország és Franciaország most kibújik a határozott fellépés alól, már nem megkerülhető. Ez súlyos figyelmeztetés Észtország, Litvánia, Lengyelország és Románia számára.
A kihívás pillanatában Németország saját iparának érdekeit helyezte a közös értékek elé. Kevés bizonyíték van arra, hogy még az ukrajnai orosz invázió esetén is változtatna-e álláspontján. Németország nyilván figyelmen kívül hagyja, hogy Putyin követelései, az úgynevezett biztonsági garanciák nem csak Ukrajnára vonatkoznak. Az orosz elnök olyan területeken akar biztonsági kérdésekről dönteni, amelyek a keleti bővítés előtt nem voltak a NATO részei.
Az EU közelebbi és távolabbi szomszédságában számos úgynevezett „befagyott konfliktust” találhatunk. Sikeresen elfelejtettük a ciprusi háborút, a koszovói helyzet már senkit sem nyűgöz le. Transznisztria elég egzotikusnak hangzik, akárcsak Észak-Oszétia.
De Ukrajna drámája nem az, hogy csak a háborúk idején szabadul ki a fekete információs lyukból, hanem, hogy az ország az Oroszország és a Nyugat között kialakult gyűrődési zónában fekszik. És Oroszország mindenáron maga mellett tartani.
Oroszországnak súlya van a világban. A szovjet örökség számára katonai, nukleáris- és kiber-hatalmat, valamint az űrprogramot hozott. Nagy érték a területi kiterjedése, a világ legnagyobb országa és a óriásiak a gázkészletek is. Oroszország hatékony szövetségi politikát folytathat: Moszkva közeledése Kínához pedig nem jó hír a nyugatnak.
De gazdaságilag Oroszország egy kis ország, amelynek lakossága Európa (EU 27) lakosságának mindössze 31 százaléka, GDP-je pedig mindössze 15 százalékkal nagyobb, mint Spanyolország.
Oroszország nem engedhet meg magának egy katonai fenyegetésen alapuló komoly konfliktust a Nyugattal: nem nyerhet. A Nyugat viszont szerencsére megengedheti magának, hogy a konfliktusban csupán a gazdasági szankciókkal és a megtámadott országnak nyújtott katonai védelmi segítséggel vegyen részt.”
Ahogy Ukrajnában a háború veszélye nő, a pénzügyi piacok eladási módba kapcsoltak. Az elmúlt 30 évben a világgazdaság javát szolgáló béke-osztalék forog kockán.
Folytatódnak a diplomáciai tárgyalások, amelyek a gyutacsot hivatottak kivenni a lőporos hordóból, de valós a háború kitörésének lehetősége is. Ez komoly aggodalmakhoz vezetett a pénzügyi piacokon. Egy háború óriási gazdasági bizonytalanságokkal jár. Ez a magyarázata annak, hogy a magas infláció és a jegybanki kamatemeléssel kapcsolatos várakozások miatt amúgy is küszködő pénzügyi piacok hétfőn zuhantak.
Teljesen visszatértek a geopolitikai kockázatok is. Nyomás alatt van az a stabilitás, amely a nagyhatalmak átfogó békés együttélésének köszönhetően régóta jellemezték a világrendet.
Hiába az amerikai szankciós fenyegetőzés, az elmúlt években a német kormány nem riadt vissza az Északi Áramlat 2 építésétől. A kelet-európai országok, köztük Ukrajna panaszai sem hatották meg, miszerint az új vezetékkel el lehet vágni őket az orosz gáztól.
Az Északi Áramlat 2 zárva tartása veszélybe sodorhatja Nyugat-Európa gázellátását: Oroszország világossá tette, hogy a továbbiakban egyedül a balti-tengeri új vezetéken kíván gázt szállítani. Az orosz kormányt nem aggasztja a bevételkiesés: a 2014-es első nyugati szankcióhullám óta Oroszország csaknem 620 milliárd dollárnyi valuta- és aranytartalékot halmozott fel.
Igaz, Ukrajna hadihajókat, meg légvédelmi rendszereket várt volna, no meg 100 sisakot és védőmellényt.
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
Orbán még mindig nem azt teszi, amit elvárnának tőle a németek.
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
A német CDU EP-képviselője szerint meg kell akadályozni, hogy Trump szemében a magyar miniszterelnök legyen „Mr. Európa”.
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
