Sokan azt gondolják, hogy az adatátvitel vezeték nélküli hálózatokon vagy műholdas kapcsolatokon keresztül folyik, pedig mindezek 99 százaléka tengeralatti kábeleken át történik. Ugyanis az Antarktiszon kívül az óceánokban keresztül-kasul kábelek húzódnak, és még több kígyózik a partjaikon.
Ezt a hatalmas kiépített rendszert használták fel a Caltech (Kaliforniai Műszaki Egyetem) szeizmológusai és a Google szakemberei, akik a tengeralattjárók kommunikációs rendszerét egy óriási földrengést érzékelő hálózattá alakítják át.
Az új technológia könnyen felülkerekedhet az eddigi rendszereken, mint például az USA Nemzeti Óceáni és Légköri Adminisztráció (NOAA) Nemzeti Adatbója Központja (NDBC) által működtetett szökőár-figyelmeztető berendezésén (DART). A bóják szorványos elhelyezkedése miatt néhol hiányos ez a struktúra, de a kialakítandó hálózat kiegészítené a meglévőt, így jelentősen felgyorsítva a szükséges információk begyűjtését.
„Az új technológia segítségével a sok ezer kilométeres, tenger alatti kábelek többségét geofizikai szenzorokká változtatjuk, amelyekkel érzékelni lehet a földrengést és a cunamikat is” – mondta Zhongwen Zhan, a Caltech geofizikusa.
Kiemelte: „Úgy gondoljuk, hogy ez az első megoldás, amely kiterjeszthető az egész világ szeizmikus megfigyelésére. Ezen felül pedig kiegészítheti a jelenlegi szökőár-figyelő bóják hiányos hálózatát, így jelentős mértékben elősegítheti a pusztítás előtti védekezést.”