A jelenlegi rendszer problémáját az olyan, a szeizmológiai állomásoktól távol lévő pontok jelentik, melyektől nem képesek időben érzékelni a rengéshullámokat. Viszont ezek az optikai kábelek teljes hosszukban képesek lennének ezeken a területeken is időben érzékelni a lökéshullámokat, így gyakorlatilag azonnal elérne az információ az állomásokra.
Korábban már próbálták a száloptikai kábelek szeizmikus érzékelőként történő felhasználását, de ezekhez speciális lézeres berendezésekre lett volna szükség. Ezzel ellentétben a Caltech és a Google az 1980-as évek óta kiépített távközlési rendszerre támaszkodik.
A szakértők végeztek egy kilenc hónapon át tartó tesztidőszakot, melyet Észak- és Dél-Amerika nyugati partja mentén, Los Angeles-től Valparaiso-ig húzódó Curie kábelen hajtottak végre. Ez idő alatt 20 közepes vagy erősebb rengést mértek. Ezek közül a legnagyobb földrengés 7,7-es erősségű volt Jamaica partjainál. Szökőárra viszont nem tudták tesztelni a rendszert, ugyanis a megfigyelési időszak alatt nem következett be ilyen esemény.
A kutatócsoport következő lépése a jel felismerésétől egészen a figyelmeztetés kiadásáig történő teljes automatizálás. Ezzel a fejlesztéssel a kábelek nem fogják majd érzékelni például a hajók által generált vízmozgást.
A tanulmány a Science tudományos folyóiratban jelent meg.