Kiderült, mennyit lehet keresni a TISZA Pártnál – megdöbbentő információk láttak napvilágot!
Egyelőre homályos hogy miből, és milyen munkát kell érte végezni.
„Szép csendben mintegy 800 millió dollár (közel 250 milliárd forint) értékben vásárolt vissza a január végén lejáró dollárkötvényekből tavaly ősszel az Államadósság Kezelő Központ” – írja a Portfolio, ezzel a 2010-re 45 százalékra ugró devizaarányt az államadósságon belül Magyarország 2020-ra 18 százalékra csökkentette, miután a lakossági devizaadósságot gyakorlatilag már korábban lenullázta.
50-ről 18 százalékra csökkenő devizaarány
„2020-ban összesen 741 milliárd forintnyi devizát kell törlesztenie az államnak, ebből 534 milliárdot lejáró devizakötvények tesznek ki – olvasható az ÁKK decemberben kiadott finanszírozási tervében. Ezen felül 131 milliárd forintnyi belföldi devizakötvény (PEMÁK) jár le, 76 milliárdot pedig a nemzetközi fejlesztési intézményektől felvett kölcsönök és egyéb hitelek tesznek ki” – írja a lap.
„A dokumentumban az is szerepel, hogy tavaly mintegy 270 milliárd forint értékben vásárolhatott vissza devizakötvényeket az adósságkezelő. Ezeket a visszavásárlásokat év közben rendszerint csendben bonyolítják, nem aukciós rendszerben történnek, mint a forintkötvények hasonló tranzakciói” – teszik hozzá.
Ennek eredménye az, hogy a visszavásárlásokkal „gyorsabban csökkenhet a teljes adósságon belül a deviza részaránya, mint azt a természetes folyamatok indokolnák, hiszen a lejáratnál több devizakötvény kerül ki az adósságból, miközben a visszavásárlásokat nagyrészt forintforrásból finanszírozza az adósságkezelő. Részben ennek köszönhetően tavaly októberben és novemberben már 18 százalék alatt volt ez az arány, egy év alatt két százalékpontot csökkent.”
Ez tovább csökkenti Magyarország pénzügyi sebezhetőségét, mert míg 2010 előtt óriási növekedéssel több mint megduplázódott és 45 százalék körüli értékre nőtt a magyar államadósságon belül a devizaarány, addig azóta 18 százalékra csökkentették azt az Orbán-kormányok.
Volt rá pénz
Mint a Portfolio rámutat, az államnak hirtelen épp volt 250 milliárd forintja arra, hogy devizakötvényeket vásároljon vissza és ez a hasonló műveletekre szolgáló kincstári egységes számlának (kesz) köszönhető, amit a jegybanknál vezetnek. „Ide folyik be minden bevétel akár a kötvényeladásokból vagy az uniós forrásokból, illetve innen fizetik ki hónapról hónapra a kiadásokat, például a rendőrök vagy a tanárok fizetését. Ez persze folyamatos likviditásmenedzsmentet igényel.”
A kormányzat tehát gyakorlatilag jól gazdálkodik a jegybanknál lévő betétjeivel, azon a számlán, amit a jegybank vezet, erről pedig komoly tranzakciókat tud végrehajtani.
„A kesz-állomány tavalyi alakulásából az látszik, hogy augusztusban két és féléves csúcsra, 2000 milliárd forint közelébe emelkedett, majd onnan szeptemberben és októberben nagyjából 500 milliárd forinttal csökkent. Erre az időszakra eshetett a több mint 600 millió dollárnyi kötvényvisszavásárlás” – mutatnak rá.
Összegezve, januárban egy kétmilliárd dolláros, februárban pedig egy újabb egymilliárd eurós kötvény futamideje jár le. A magyar állam ezeket forintban rendezi majd, amit jelentős részben a szuperállampapírból befolyt 3000 milliárd forintból tesz meg.
Magyarország tehát forintosítja adósságát és azt a magyar háztartások kezébe helyezi, hiszen ezzel egyrészt alacsonyabb az árfolyamkockázat, másrészt így Magyarország önmagának tartozik, a tőkejövedelmek nem hagyják el az országot (nem úgy, mint a külföldi tulajdonú vállalatok profitja sok esetben), hanem a magyar családokat gyarapítják.
A Kincstári Egységes Számláról
A kincstár megalakulását megelőzően az állam több helyen vezette a számláit. A költségvetési szervek és fejezetek számláit közvetlenül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) vezette. Az állam számlái átláthatatlanok és széttöredezettek voltak, a beszámolás – akár napi, havi vagy a zárszámadás szintjén – nehézkes és lassú volt. A kincstár 1996. január 1-jén alakult meg az MNB, a Pénzügyminisztérium és az Állami Fejlesztési Intézet Rt. (ÁFI Rt.) részlegeinek összevonásából. Átvette a költségvetés és államadóság kezelését az MNB-től, az ÁFI Rt.-től a beruházási finanszírozási feladatokat és a Pénzügyminisztérium forgóalap-kezelését. A megalakulásakor kiemelt cél volt, hogy az állami kiadásokat alacsony pénzkészlettel, és így az államadósság lehető legalacsonyabb szintje mellett lehessen menedzselni. E célt szolgálta a valamennyi központi alrendszert érintő kifizetés lebonyolítására szolgáló Kincstári Egységes Számla (KESZ) létrehozása, amely az állami likvid pénzkészlet kezelésére szolgáló, az MNB-ben vezetett kincstári forintszámla. A költségvetés valamennyi pénzmozgása ezen a számlán keresztül valósul meg, ide érkeznek a költségvetést megillető bevételek, és erről a számláról teljesítik a kiadásokat.
A KESZ előnyei:
• biztosítja a hatékony ellenőrzést a költségvetési pénzeszközök felett;
• gyorsabb és teljesebb információbiztosítást tesz lehetővé;
• csökkenti a finanszírozási igényt;
• hatékonyabb államadósság kezelési lehetőségeket biztosít;
• általa a költségvetési adatok minőségének javulása.
Magyarországon a KESZ-hez tartoznak:
• a központi költségvetési intézmények és fejezetek számlái;
• a társadalombiztosítási alapok és elkülönített állami pénzalapok számlái;
• a központi kezelésű előirányzatokhoz kapcsolódó számlák;
• a finanszírozáshoz kapcsolódó számlák;
• a térségi fejlesztési tanácsok;
• a megyei önkormányzatok és a megyei önkormányzatok önkormányzati hivatalai számlái;
• a közalapítványok számlái;
• az állami többségi tulajdonú nonprofit gazdasági társaságok;
• egyéb államháztartási törvényben meghatározott szervezetek (például NMHH, MTVA,
MNV Zrt.) számlái.
Nem foglalja magában:
• az önkormányzatok és intézményeik számláit (kivéve a megyei önkormányzatokat);
• az állami tulajdonú cégek, vállalkozások számláit;
• magánszemélyek (például közszférában foglalkoztatottak) számláit.
Az államháztartási törvény úgy rendelkezik, hogy az ÁKK Zrt. és a kincstár feladatmegosztásban, szoros együttműködési kötelezettséggel biztosítsa az állam fizetőképességét. A kincstár feladata az állam napi pénzigényének előrejelzése, tekintettel a várható bevételekre és a költségvetési kiadásokra, míg az ÁKK felel a KESZ napi pénzkészletének egy optimális sávban tartásához szükséges pénzpiaci műveletekért. Ha a kincstár előrejelzése alapján a nap végi várható pénzkészlet meghaladná a sáv felső szélét, az ÁKK befekteti a felesleget, ha kevesebb, akkor rövid futamidejű pénzpiaci műveletekkel biztosítja a szükséges többletforrást.
(Eredetileg megjelent: A költségvetés végrehajtásának elmélete és gyakorlata című kötetben.)
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.