Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Lesz-e még ereje, ideje az igazi magyar kapitalizmusnak, hogy a színlelttel birokra keljen?
„Nyugat piaca és hitele kedvéért Kelet-Európa megtelik mimikri-társadalmakkal, melyek tőkés jogrendet verejtékeznek ki, aránytalan bürokráciát, nyomasztó fegyverkezést s céltalan, Don Quijote-i diplomáciát kénytelenek fenntartani; lemásolják a nyugati törvénykönyveket, felhúzzák a nyugati uniformist, meghozatják Schneider és Krupp remekeit, s nyelvet és szokványokat magolnak, hogy kapitalizmust színlelhessenek. (...)
Csakhogy a nyugati államhitellel egymagában véve kapitalisztikus termelő rendet teremteni nem lehet. (…) A kívülről jött kapitalizmus elkerülhetetlenül deformálódik a belső termelésben, melyből a kapitalisztikus jelleg még hiányzik; felemás, erőltetett tőkés rend burjánzik fel országszerte, mely idegen bankóval kezdte, nem a honi rézkrajcáron. Egyesek gyengéiből, nem az ország erőforrásaiból gyarapszik e kapitalizmus. Függ az idegentől, de idegen a néptől, melytől függenie kellene. Lesz-e még ereje, ideje az igazi magyar kapitalizmusnak, hogy a színlelttel birokra keljen?”
Forrás: Leopold L. (2002): Színlelt kapitalizmus. In: Kövér Gy. (szerk.): Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az I. világháborúig (Szöveggyűjtemény). Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 11–29. 11–13., 28–29.