A piacon a gyengébbek a rosszfiúk – a Visegrádi Alap igazgatója a Makronómnak

Tapasztalatai szerint miért van kevesebb saját visegrádi innováció és saját termék, mint nyugatabbra? A tudás és a kreativitás a kevesebb, vagy valami akadályoz minket?

Sokan kérdezik tőlem, hogy mi köt minket össze a V4-es országokkal. Mert a történelmünkben nem csak sok hasonlóság, hanem nagy különbségek is találhatók. Mi az ami mégis erősen összeköt minket?

Gyakran hozom elő a pöttyös labda esetét, amit a grundon rúgtunk annak idején, vagy éppen a rakéta és gömb mászókát a lakótelepeken – ezek például mindnyájunknál megtalálhatók voltak. Én olyan családból származom, ahol köztisztviselők voltak a szülők és amikor egyetemre jártam jóval a rendszerváltás után, akkor jöttek a lehetőségek és az ötletek, hogy én is szeretnék vállalkozni.

Makronóm.Mandiner

Lett volna ötletem a barátaimmal, amit be is mutattam a szüleimnek, hiszen az ő véleményüket kérdezi először az ember.

az a biztos. A vállalkozás bedől majd és a nyakunkon lesz a hitel.

Ez a fajta mentalitás nagyon jelen van a régiónkban. Maga az innovatív gondolkodás, a vállalkozói szellem azoknak a kiváltsága, akik olyan családba születtek, ahol már vállalkozók voltak a szülők. És ez azért korlátozott volt az elmúlt 30 évben, még ha számuk nőtt is.

A vállalkozói szellemet és az innovatív gondolkodást igyekszik támogatni a Visegrádi Alap és a Design Terminal új, fiatal vállalkozókat mentoráló projektje. Mit vár e programtól?

A V4 Startup Force projekt már egy élő projekt, amelynek volt tavaly egy tesztfázisa. Akkor tesztüzemmódban néztük meg, hogy a pályázó szervezetek és azok stratégiai partnerei hogyan hajtják végre az általuk felvázolt projektet. Ez pozitív eredményeket szült, ezért úgy éreztük, hogy tovább finanszírozzuk e projektet. 

Két fő eredményt várunk. Az egyik az, hogy a képzés során valódi szakmai tudást és hozzáadott értéket kapjanak a fiatal vállalkozók. Másrészt egy kevésbé direkt, közvetett hozzáadott értéket is várunk, ami a visegrádi vállalkozók egymás közötti kapcsolatainak fejlesztése. Ez rövid távon kevésbé konkrét és látható eredmény, hanem annak a folyamatnak az eredménye, hogy a visegrádi cégek egymás között kapcsolatokat építenek és tapasztalatot cserélnek.

Ezáltal segíthetik a régiónk belső társadalmi-gazdasági egységét és egységességét, az emberek közötti kapcsolati tőke fejlesztését.

Milyen további akadályok állnak még a visegrádi cégek előtt?

Ilyen az idegen nyelv ismerete.

Nagyon jó, hogy a diplomaszerzést már nyelvvizsgához kötik,

nagyon fontos, hogy egy alapvető szinten angolul tudjunk kommunikálni. Aki ebben az iszonyatosan globalizált és óriási információáramlással megáldott világban nem beszéli az angol nyelvet, az nem tud megélni, nem válhat innovatívvá, de még vállalkozóvá sem. Ezt nem az egyetemen kell kezdeni, hanem az óvodában. 

A másik a számítógépes írástudás, kell tudni használni a gépet. Nem elég, ha valaki az okostelefonjával tud bánni, de megakad a tudomány, ha szerkeszteni kell egy szövegfájlt vagy egy Excel táblázatot el kell készíteni.

Alapvető tudás a modern piacgazdaság alapvető szabályainak, a kereslet és kínálat törvényeinek ismerete. Legalább annak az alapvető  felismerése, hogyan működik a piac, hogyan éri el a piac az egyensúlyi árat. Nem kell egyetemi szinten tanulni a közgazdaságtant, de ahhoz, hogy a gondolkodást és bátorságot megadjuk az embereknek, ahhoz kell ez az önbizalmat adó alapvető gazdasági tudás. 

Az elmúlt időszakban ezek a tényezők az egész V4 régióban nem kaptak elegendő hangsúlyt. Térségünkben nagyon komoly „szoftverprobléma” volt, ami odáig vezetett, hogy nem vagyunk elég versenyképesek.

A másik az agyak elszívása –

azokat az igazán tehetséges embereket, akik itthon innovatív ötlettel álltak elő, elcsábították egy jó külföldi ösztöndíjjal,

vagy nagyon gyorsan felvásárolták cégeiket jól menő külföldi, tőkeerős vállalatok. Ez ellen nem tudunk mit tenni. Ez valahogy a természetes folyamata a modern piacgazdaságnak – az erősebb kutya fenntartja a monopóliumát a reprodukcióra.

Azért léteznek szabályozási eszközök, tőkealapok, amelyekkel megpróbálhatja a kormány hazai tulajdonban tartani a kreatív magyar induló cégeket. 

Ez nagyon jó felvetés és itt félrevezető, hogy folyton a GDP-t, a bruttó hazai terméket vizsgáljuk, mert a GNI-t, a bruttó nemzeti jövedelmet kellene néznünk, hiszen az országban előállított termékből nem feltétlenül számunkra keletkezik jövedelem. Magyarországon a kettő között egy nyitott olló van a GDP javára, ami azt mutatja, hogy nagyon sok a külföldi tőkebefektetés, ami ugyan jó, mert hozzák a munkahelyeket, de nem a két szép szemünkért, hanem azért, mert jövedelmekre tehetnek szert a képzett és olcsó magyar munkaerőnek köszönhetően. Kérdés, hogy mikor pakolnak össze és állnak tovább.

A szép feladat az, hogy magyar tulajdonú tőkét helyezzünk ki külföldre, hogy ezt a GDP-GNI ollót szűkítsük – és itt nem csak a nagyon nagy magyar cégekről, az OTP-ről és a MOL-ról beszélek –, hanem olyan fiatal vállalkozókról, akik akár a mi projektünkből is kikerülve, befektetőket találva olyan vállalkozók lehetnek, akik megtartják a magyar mivoltjukat és az itthon regisztrált cégüket is és így kerülnek feljebb a ranglétrán.

És mi a nehézség e feladatban?

A gond az, hogy nagy a konkurencia, főleg amikor a nyugat-európai vagy észak-nyugati hemiszféráról beszélünk. Bár gyakran illetnek kritikával minket, de

senki sem beszél arról, hogyan kezdték a mai külföldi nagyvállalatok annak idején.

Akik ma régiónk jól ismert külföldi piacvezetői és befektetői. A piacon az erősebbek a jó- és a gyengébbek, azaz mi vagyunk a rosszfiúk.

Akik a jófiúk szerint torzítják a piacot, ha a politika támogatni igyekszik a hazai cégeket.

Ez annak is betudható, hogy ötven évvel ezelőtt az írott sajtó volt csak, amit az írástudók olvastak, lassabban zajlott a közvélemény tájékoztatása, a véleményformálás. Manapság minden azonnal ott van az okostelefonon, az online médiában és rengeteg dezinformáció is áramlik, amely könnyen emészthető formában válik a laikusok számára tényszerűvé. Laikus vagy szakértő, mindenki egy szavazat egy demokráciában a nap végén.

Olyan rendszerben kell tudni érvényesíteni, segíteni a sajátjainkat, ami más, monopolszerepre törekvő külső cégeknek az ellenérdeke.

Akkor mit kell tanulnunk a nyugati nagy cégek sikereiből?

Egymással kommunikálni és megérteni, hogy van egy múltunk és közös látásmódunk, ott van a pöttyös labda, ami összeköt minket még egy adott ideig. Mert az a generáció is ki fog öregedni, aki ezt rúgta. Utána jön egy olyan új generáció, akikben ez már nem lesz meg, ők a Facebookon nőttek fel.

Nekem viszont egy szlovák vagy egy cseh mindig szimpatikus lesz, mert tudom, hogy ő is rúgta azt a pöttyös labdát. Mi nem Mallorcán és Saint Tropez-ban nyaraltunk nyaranta, a téli síelés pedig, ugyan ma már elérhető, de 20 évvel ezelőtt régiónk szűk rétegének kiváltsága volt csak.

Lát valamilyen közös politikai törekvést a V4-ek részéről, hogy globális multikat emeljenek fel?

Az általam irányított Visegrádi Alap ilyen mélységekbe nem lát bele és ez így van rendjén, az itt elmondottak is személyes véleményemet jelentik.

A szervezetünk célja, a visegrádi régióban élő emberek közötti kapcsolatok fejlesztése olyan projektek finanszírozásán keresztül, amelyek összeköttetést és kapcsolatokat eredményeznek a visegrádi országok között, legyen a téma a média, a környezetvédelem, az oktatás vagy a kultúra. Profitorientált szervezetek nem is lehetnek a partnereink. 

Mivel a gazdaságot nem vállalatok, hanem emberek alkotják, ezért valójában nagyon is gazdasági tevékenységet végez a Visegrádi Alap, amikor embereket igyekszik összekapcsolni.

Abszolút, ökoszisztémát akarunk építeni. Mi nem értünk a vállalatértékeléshez, nem tudom eldönteni, hogy egy cég piacképes ötlettel bír-e. De azt támogatjuk, hogy a régióban az emberek, most például a startup-vállalkozók közötti kapcsolatokat építsük és fejlesszük. Így kapnak később a saját termékeik fejlesztéséhez segítséget, hozzáadott értéket. Ez teljesen belefér a Visegrádi Alap fókuszába, hiszen ez egy oktatási szolgáltatás, amiből sosem lehet elég.

Egy brit lap szerint Budapest lesz a Brexit utáni startupfőváros Európában. Ön szerint?

Budapest lesz. A Szilícium-völgy sokakat elhúz, mert van egy jó imidzse, miszerint aki nincs ott, az nem létezik. De London imázsa a brexittel kevésbé lesz vonzó és a Design Terminal  programjához  hasonló kezdeményezéseknek köszönhetően a mi régiónkban, amely az egyik leggyorsabban növekvő régió gazdaságilag, meg lesznek azok a feltételek, amelyekkel ide vonzzuk a világból a startupokat, amelyek miatt megéri majd egy vállalkozásba belevágni, mindezt itt, Budapesten.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.