1. Az akadémikusnak van ideje, a gazdaságpolitikusnak nincs. Legalábbis egészen más határidőkkel dolgoznak: egy tudományos kutatási kérdés megoldása több évbe is telhet, a szakpolitikai problémák pedig sok esetben azonnali megoldást igényelnek.
2. Az akadémikusnak önmagát kell motiválnia, a gazdaságpolitikusnak viszont a csapatát, amelyben dolgozik.
3. Az akadémikus az újszerűt keresi és új megfigyeléseket akar tenni a világról. A gazdaságpolitikus csak azt reméli, hogy igaza van és nem téved, az újszerűség számára másodlagos.
4. Az akadémikus logikailag koherens elméletet keres, a gazdaságpolitikus megelégszik azzal is, ami működik.
5. Az akadémikus a hatás irányára kíváncsi, a gazdaságpolitikust a nagysága jobban érdekli.
6. Az akadémikus közgazdászok meggyőzésére törekszik, a gazdaságpolitikus viszont a nem közgazdászokat igyekszik meggyőzni.
7. Az akadémikus olyan kérdést keres magának, amit jól meg tud válaszolni. A gazdaságpolitikus nem keresi, hanem kapja a kérdéseket és megpróbálja az adott kérdésre a lehető legjobb választ adni.
8. Az akadémikus egy szakterület vagy téma legjobb ismerőjévé akar válni. A gazdaságpolitikus újabb és újabb kérdéseket elemez az általa elsajátított módszerekkel.
9. Az akadémikus az optimumot keresi, a gazdaságpolitikus pedig a korlátokra figyel, azok között egyensúlyozva.