Neoklasszikusok: az irányzat az egyéneket saját hasznosságukat maximalizáló algoritmusoknak tartja. Az egyének döntéseit a hasznosság vezérli, ez alapján vesznek részt piaci tranzakciókban, emiatt pedig a karácsonyi ajándékozást alapvetően egy nem hatékony cserének tartják. Ha Anna ajándékot kap Józseftől, amelyért utóbbi X forintot fizetett, de az ajándék kevesebb hasznosságot nyújt számára, mint amit egy másik, X forintért vagy olcsóbban beszerezhető ajándék eredményezne, akkor holtteherveszteség keletkezik. Annának ugyanis azzal kell vesződnie, hogy elcseréli a kapott ajándékot egy olyanra, amely nagyobb hasznossággal bír számára, de ennek felesleges költsége van, amit meg lehetett volna előzni, ha el sem kezdjük az egészet.
Akárhogy is, az egyetlen hatékony ajándék a készpénz. De ha Anna és József ugyanakkora összegeket ad egymásnak, az értelmetlen, viszont ha eltérő összegeket, az az egyikőjük számára kellemetlen. A neoklasszikus közgazdász számára a legjobb ajándék az, ha nincs ajándék, mivel az felesleges kellemetlenségekhez, költségekhez, azaz pazarláshoz vezet.
Keynesiánusok: szerintük annak megelőzésére, hogy egy recesszió válsággá mélyüljön, az aggregált kereslet csökkenését növekvő beruházásokkal kell megállítani. Ehhez az is szükséges, hogy a vállalkozók úgy gondolják, hogy a növekvő fogyasztás felszívja majd a többletkibocsátásukat, amely az új beruházások eredménye. A karácsonyi ajándékok neoklasszikus tilalma ezért recessziók idején gazdasági katasztrófához vezethet.
Sőt, a keynesiánusok attól sem ijednének vissza, hogy a kormány feladatává tegyék az ajándékozás ösztönzését a gazdaságban (amíg az ajándékokat nem otthon készítik, hanem megvásárolják), de úgy is támogatnák az ajándékozást, hogy csökkentenék az áfát az ünnepek alatt. És miért álljunk meg egy karácsonynál? Amikor a gazdaságot recesszió sújtja, kettő vagy három karácsonyra is szükség lehet a gazdaság fellendítéséhez (lehetőleg időben egyenletesen elosztva az év során).
Varufakisz szerint a keynesiánusok ezzel sem állnának meg, hiszen gazdasági fellendülések alatt költségvetési megtakarításokat akarnak elérni a rosszabb időkre gondolva. Hogy a gazdasági ciklusok ingadozását kisimítsák, prosperáló, túlfűtött gazdaságban egyből különadót vagy magasabb áfát vetnének ki az ajándékozásra, amint a gazdaság talpraállt. Emellett megfontolnák a karácsony eltörlését vagy elhalasztását is, ha a GDP növekedése már elszakadt a teljes foglalkoztatottsággal összhangban lévő növekedési ütemtől is. A keynesiánusok tehát nehéz időszakokban kormányzati forrásokból élénkíteni, jó időkben pedig megszorítani igyekeznek.