Ha a nemzeti cél az, hogy (1) egy ország határain kívül ne éljenek az ország etnikai tagjai, (2) de eközben más, idegen etnikai csoportok se éljenek a határokon belül, akkor ezt Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia és Görögország szinte tökéletesen teljesíti. A második kritériumot teljesíti Magyarország, Litvánia, Horvátország, Szerbia, Albánia és Koszovó, bár Észtország, Lettország, Bulgária, Macedónia és Románia csak jelentősebb országon belüli etnikai kisebbségekkel képes az első kritérium teljesítésére.
A lényeg mégis az, hogy
a Baltikumtól a Balkánig elhelyezkedő országok etnikailag szinte teljesen homogének,
tehát valamelyik feltételt, esetleg mindkettőt teljesítik.
A migránsok ezt az etnikai homogenitást törnék meg, így hirtelen újra veszélybe kerülne a közép-európai országoknak az a célja, amiért évszázadokig küzdöttek. Ezúttal nem külső birodalmak kényszerítenék heterogén államalakulatokba a térség népeit, hanem a migráció formájában érkezne az országokba nagyon különböző kultúrájú, vallású, és sokkal nagyobb termékenységi rátájú lakosság. Ebben az értelemben a migráció a nemzeti függetlenségre leselkedő veszélyként tűnik fel.