Zombi marxisták, a reformkor története, a valódi reakció és jobboldali könyvlista is szerepel a konzervatív lap új számában.
Megjelent az új Kommentár, amelynek témája a reformkor felelevenítése. A folyóirat nyitó számát a neves történész, Schmidt Mária jegyzi, „Földindulás előtt” címmel. Az értekezés a „nyugati zombi marxizmusról”, illetve a „demokráciaexportnak nevezett erőszakos amerikanizálásról” szól „az ideológiák elsőbbségét tagadó évszázadban”. Mint a szerző kifejti, amikor a magyar embereket gúzsba kötő szabadsághiányos 20. század végén kiszabadítottuk magunkat a szovjet megszállás alól, hogy befejezzük végre a terrorral ránk kényszerített kommunista emberkísérletet, „független és szabad országként léptünk át az új, 21. századba. Szabadok lettünk, szabadon gyakorolhattuk a vallásunkat, megszűnt a cenzúra, szabadon írhattunk, beszélhettünk, szabadon gyülekezhettünk, politizálhattunk, utazhattunk. Csúcs volt. Lubickoltunk benne.”
A szabadság számunkra, akik hosszú időn keresztül nélkülözni kényszerültünk, becses kincs, amit óvunk, védünk, amire büszkék vagyunk.
Jogos megelégedettséggel tölt el bennünket, hogy a mai napig sértetlenül megőriztük, és eltökéltek vagyunk abban, hogy ezután sem engedünk belőle. Schmidt szerint azonban Európa nyugati fele velünk ellentétben nem szolgaságban és az ezzel járó szabadsághiányos állapotban töltötte a múlt század második felét. Következésképpen „a szabadságot adottságnak tekinti, és ezért nem vigyáz rá”.
Lánczi András filozófus
a szexuális vágyról írt, feltéve a kérdést: az isteni, ördögi, vagy politikai?
Mint érvel, az ember öntudatának alapja és állandó táplálója, hogy „tudja, érzi, nem azonos önmagával, mintha nem is egy, hanem legalább két lény lakozna egyetlen testben. Valójában, ami után vágyakozik minden ember – és kissé nyeglén boldogságnak szokták nevezni –, az nem más, mint a teljes azonosság önmagunkkal”. A szerző szerint valójában erről szól a bibliai bűnbeesés története is, amelynek lényeges eleme a szexualitás felfedezése, összekapcsolva a tudás megosztó erejével. Az állatok önazonossága teremtett, adott önazonosság, korlátozott önérzettel; az ember viszont teremti az azonosságát az értelme segítségével a személyiségét megosztó ellentmondásokkal: „az embert a test és lélek, az érzelmek és szenvedélyek, a hit és észszerűség, a földhözragadtság és fantázia, a kiszolgáltatottság és a realitás kreatív manipulálásának a képessége jellemzi. Az ember legalapvetőbb ellentmondását, a test és lélek kettősségét legjobban az ember nemi vágya és élete, röviden: az emberi szexualitás fejezi ki.”
Csejtei Dezső filozófus a hagyományról írt Nicolás Gómez Dávila „széljegyzetei” alapján. A szerző felteszi a kérdést:
Kit tekintsünk reakciós gondolkodónak? Melyek az ismérvek ennek meghatározásához?
A szerző szerint „részletes áttekintésre most nincs lehetőség; a legfontosabb sajátosságot abban látjuk, hogy a Gómez Dávila-i értelemben vett reakciós végső soron messze túllép a politika szintjén, vagyis azon a szinten, melyen többnyire a hagyomány és a forradalom szerveződése is végbemegy”. Ezt az álláspontot talán a következő költői szépségű széljegyzet fejezi ki a legjobban: „Ha a haladó a jövő felé, a konzervatív pedig a múlt felé görgeti magát, a reakciós nem a tegnap történelmével vagy a holnap történelmével méri vágyait. A reakciós nem éljenzi azt, amit a következő hajnalnak kell elhoznia, és nem csimpaszkodik az éjszaka utolsó árnyékaiba. Tartásában felemelkedik a csillogó térbe, ahol a lényegek kérlelik őt halhatatlan jelenlétükkel.”
Balázs Géza nyelvész a reformkorról írt a nyelvi kultúra jegyében. „A nyelv a lét háza” – vallotta Heidegger.
„Nyelvünkben a világ, tehetjük hozzá.
Gondoljunk fogalmakra, nevekre, számokra: reformkor, Széchenyi, 1848. Esetleg ássunk mélyebbre: országgyűlés, közteherviselés, polgári átalakulás, örökváltság, népiesség. A nevek és számok esetében még több gondolati-ismereti háttér szükséges: Hitel, Pesti Hírlap, Lánchíd, Petőfi; 1825, 1844. És a szállóigék: Magyarország nem volt, hanem lesz; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül; Nyelvében él a nemzet. (...) Nincs olyan témája, területe a reformkornak, amely ne kapcsolódott volna össze a nyelvi kérdéssel” – véli a szerző.
Békés Márton történész, a lap főszerkesztője Széchenyi István modern Magyarország-képét vette elő. Mint írja, „Széchenyi már a Hitelben hangsúlyosan kezelte az önmagát fenntartani bíró (magabíró, önerős) gazdát, akinek ehhez önbizalomra és kamatozó tőkére van szüksége, aztán A Kelet népében használta a »maga lábán áll« fordulatot, végül a Politikai programm-töredékekben érzékletes példával szólt arról a magyar szabadságról és függetlenségről, »melyben nincs idegen keverék, amely minden beoltás nélkül saját nemzeti fáján érik«”. Négy nappal azután, hogy az Alsótáblán kihirdették az első felelős magyar kormány névsorát, Széchenyi hírlapi cikket írt, ez az 1848. március 27-ére datált szöveg végül kéziratban maradt.
Az írásban két alkalommal is úgy határozza meg az ország állapotát, mint amely „gyarmati állásbúl nemzeti létre” jutott,
és komoly esélye van rá, hogy hamarabb, mint korábban gondolta volna, ezt „mint önálló ország, mely saját tengelye körül forog” teljesítheti ki a birodalmon belül. A szerző szerint elmondható, hogy Széchenyi negyedszázadon keresztül következetesen képviselt alkotmányos-nemzeti reformja szellemi és politikai értelemben a modern Magyarország alapjává szilárdult.
A folyóirat ezen számában cikk jelent meg még Fejér Ádám tollából az európai kultúrközösségről, Heil Kristóf Mihálytól a magyar reformkor politikai tablóképéről, Liktor Zoltán Attilától a hosszú reformkorról, Fabó Edittől a nemzeti csinosodásról, Estók Jánostól a modern Magyarország megalapozásáról, Benedikt Kaisertől a jobboldali populizmusról, Pécsi Ritától az organikus pedagógiáról, és Fekete Balázstól is az európaiság paradoxonáról.
Ezen kívül a lap recenziókat, ismertetőket közölt a következő művekről: Ákos Metropolis albumáról Békés Márton írt, Szentesi Zöldi László Elsüllyedt világjáról Soltész Márton, Székely János Az ötödik evangéliumáról L. Simon László, Schmidt Mária Világrendetlenségéről Fekete Rajmund, Szájer József Frontvonalban c. beszélgetős könyvéről Petri Bernadett, Frank Füredi Útban Ukrajna felé c. könyvéről Kosztur András, Czopf Áron, Horváth Márk és Lovász Ádám Nonmodern c. könyvéről Pető Zoltán, Emanuel Todd A nyugat vereségéről Biró András, és Mező Gábor a Sajtó megszállása c. könyvéről László Bernadett. Ezen felül a lap közölte a 2024 es könyvlistát, melyben a legjobb konzervatív munkákat emelték ki.
(Nyitókép forrása: a Kommentár Facebook-oldala)
Szentkirályi Alexandra frakcióvezető is reagált Pintér Béla komoly dilemmákat felvető darabjára, melyben egy Schmidt Máriára hasonlító karaktert bottal agyonvernek.
Indítsd velünk a napodat! Holnap ismét érkezik a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Minden hétfőn és csütörtökön 8:00-tól Gyürky Enikő és Szabó András Csuti ébreszt fel, hogy megvitassák veled közösen a legfrissebb közéleti témákat.
A Nemzeti Színház igazgatója nem kímélte a rendezőt.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
A színész nem tudja megmondani, miért is kaphatott tiszás és fővárosi támogatást egy olyan darab, amelyben Schmidt Máriát egy bottal agyonverik.
Innen érthető meg Hadházy Ákos tavaszi kijelentése is, amelyben úgy fogalmazott, hogy ukrán mintára Majdan-típusú felkelésre van szükség.
Takács Péter ezúttal nemcsak a Tisza Párt új egészségügyi szakértőjét, hanem magát Magyar Pétert is „célkeresztbe vette”.
„Emlékeztetem az összes sajtóorgánumot, hogy figyelemmel kísérjük ezt” – fogalmazott az ukrán külügyi szóvivő.
