„Mátyás ugrása” – akkor ma senki nem ünnepli a névnapját?

A szökőnap a Gergely-naptár szerinti szökőév februári hónapjába beékelt toldaléknap, amelyre azért van szükség, hogy a naptárt szinkronba hozza a csillagászati vagy évszakok szerinti idővel. Magyarán: a Gergely-naptárban egyetlen év valamivel rövidebb, mint egy szoláris év, azaz amennyi idő alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot.

Február 29. vagy február 24.

Annak, hogy melyik napot tekintjük szökőnapnak, naptártörténeti oka van. Nem egyszerűen kap a hónap egy toldaléknapot február végén, hanem a február 24. napja duplázódik meg, így a szökőnap a hagyományos év február 23. és 24. napja közé ékelődik (az eredeti 24. elé, tehát az eredeti 24-éből 25-e lesz, 25-éből 26-a és így tovább), ezért Mátyás névnapja a liturgikus naptárakban és az azt követő februári névnapok mind egy nappal eltolódnak, 

Ez azért alakult így, mert az ókori római naptár hagyományát követjük. Eredetileg amikor Numa Pompilius i. e. 700 után beemelte a téli időszakot is a számlálásba, a február 23 naposra rövidült, tehát addig volt állandó. Ekkoriban két évente egy 22-23 napos szökőhónapot (mercedonius néven) illesztettek be, mivel az alapév 355 napból állt. Később i. e. 46-tól az időnként beiktatott szökőnapnak is 25-26. között maradt a helye a Julianus-naptárban, mivel a római adórendszerben fontos hónapkezdő nap (kalendae) közelségét akarták ezzel elkerülni.

Julianus- és Gergely-naptárak

Eszerint az év 365 napból állt, az új év januárral kezdődött, és mivel a teljes napév néhány órával rövidebb ennél, minden negyedik évben beiktattak egy szökőnapot, hogy ellentételezzék. A bevezetőjéről elnevezett Julianus-naptár így sem volt teljesen pontos. A szökőnap beiktatása ellenére évente 11 perc 12 másodpercet késett, így 128 évenként felgyűlt egy napnyi eltérés. A 16. századra a differencia mérete elérte a 11 napot, a csillagászok észrevették, hogy az évszakok a vártnál körülbelül tíz nappal korábban kezdődtek. Ennek orvoslására XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én kiadott bullájában új naptárat vezetett be, amelyet később Gergely-kalendárium néven emlegettek. A reform elemeként finomították a szökőnapok betoldását, illetve korrigálták a naptárt: 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok. 

A rómaiak a hónapok napjait nem előre, hanem a következő hónap kezdetétől levonva számolták vissza. 

Vagyis február 23-a március kalendaejának 6. napja, azaz a március 1. előtti 6. nap és február 24-e március kalendaejának 5. napja közé került még egy nap szökőévben, így külön nevet kapott: „március kalendaejának bissextilje”, ami annyit tesz: a március kezdete előtti „másodszori” hatodik nap, ez után pedig a rendes évben is megszokott március kalendaejának 5. napja következett (ami közönséges években február 24-e, szökőévben 25-e), 

Ugyanakkor számos országban figyelmen kívül hagyják a szökőnap naptártörténeti eredetét, és a szökőnapot február 29-re helyezik. Ez a felfogás Magyarországon is terjedni látszik, hiszen néhány kiadó naptárában a szökőnap nem február 24. napjánál, hanem február 29-nél van feltüntetve. Ennek logikája, hogy a február 29. az a dátum, ami csak a szökőévekben fordul elő, hiszen máskor a február csak 28 napos. Így hát ma senki nem ünnepel névnapot.

Mi van azokkal, akik szökőévben születtek?

A társadalom egy vékony rétegének ez meglehetősen különleges nap. Ugyanis azoknak az embereknek, akik február 29-én látták meg a napvilágot, csak négy évente ünnepelhetik a születésnapjukat ténylegesen azon a napon, amikor megszülettek. Azok az emberek, akik február 29-én születtek gyakorlatilag két korral és két születésnappal rendelkeznek. 

Ami a névnapokat illeti, él az a felvetés, hogy február 29-én senkinek nincs névnapja, ami nem teljesen igaz, ugyanis szökőévben a névnapok beosztása egy nappal eltolódik, azaz a 24-i névnapok 25-ére, a 25-i 26-ára (és így tovább) kerülnek. A február 28-iak február 29-én lesznek ünnepelve. „Mátyás ugrása” értelmében tehát a február 28-i névnapok kerülnek át erre a napra: Antónia, Elemér, Antonietta, Ilmár, Neszta, Osszián, Oszvald és Román. Ennek következtében szökőévekben február 24. napján viszont valóban senki sem ünnepli a névnapját.

A legérdekesebb történet egyébként, amely a szökőévhez kötődik, az ötödik századra nyúlik vissza, Szent Patrikra és Szent Brigittára visszamenő hagyomány Írországban, hogy a nők csak szökőévekben tehetnek házassági ajánlatot.

Forrás: Wikipédia, Nyitókép: Google keresőfelület