Sok kis Mephisto rendszere

„Lehet, hogy Alföldiék konkrétan Vidnyánszkyra gondoltak a Mephistónál, de Hendrik Höfgenként viselkedik ma számos, szellemi-művészi tevékenységéért egyébként tisztelt kortársunk is. Nyilván vannak megélhetési vagy akár művészi érvek a, khm, erősen kérdéses körülmények között posztjához jutott Alföldi-utód színházában maradni, de akkor illene őszintén beszélni, nem kínosan magyarázkodni, a hiúság és a relativizálás gyöngyszemeit is felvillantani, mint tette például Udvaros Dorottya a Ványa bácsi blognak:

»Úgy tárgyalt velem, hogy azt éreztem, komolyan gondolja, hogy jó színésznőnek tart és maradjak. Bennem is volt félelem, hogy nem biztos, hogy kelleni fogok neki. Egy igazgatóváltás mindig nehéz. Sokat megéltem már, mindig sokkol egy társulatot, felőrli az embert. (...) Nagyon sok jó színész van a társulatban, sok volt a közös munka, szeretjük egymást, de el kell tudni viselni, hogy én szeretek valakit, de mondjuk a most jövő igazgató nem lát benne annyit, vagy nem tartja annyira kimagasló színésznek. Alföldi Robi is elküldött 19 embert, az is dráma volt. Abba is belehaltunk akkor mindannyian. Olyanoknak is menniük kellett, akikről máig nem tudom, hogy miért, például Benedek Miklósnak. Vidnyánszky Attila is saját csapatot akar építeni, ami természetes.«

»Sokan vitatják Vidnyánszky megválasztásának körülményeit…« – veti közbe a blog. Mire Udvaros, nemes egyszerűséggel: »Én nem vitatom, lejárt Robi ötéves megbízatása. Amikor Jordáné járt le, akkor is voltak, akik azt mondták, az akkori politikai vezetésnek tetsző igazgatót neveztek ki. (...) egy színész minden esetben úgy fog dönteni, ahogy az ő szakmai fejlődése szempontjából jónak érzi. Azt nézi, hogyan fog találkozni olyan alkotókkal, akikkel kiteljesedhet. Természetesen nem megy bele szélsőségesen durva helyzetekbe, de itt nem is erről van szó.« Nem. Arról van szó, hogy én csak egy színész vagyok.”