Ne legyen Ukrajna az Európai Unió végzete!

„»Naponta kétszer a Moszkva tér és a Blaha Lujza tér között utazom a földalattin, de jelesebb napokon kiszálltam már a Montparnasse, a Sztyudencseszkaja, az athéni Omonoia és a Hauptbahnhof nevű mélyállomásokon is. Hiszem, hogy valamiképp összekapcsolódnak ezek a vonalak.«

Még huszonévesen írtam le ezeket a sorokat 1980-ban megjelent, Európai földalatti című verseskötetem fülszövegének. Közel fél évszázad telt el azóta. Nyilván sokat változott a világ és benne magam is, de az egységes Európába vetett hitemet azóta sem vesztettem el. Büszke vagyok arra, hogy húsz éven át nemcsak írásaimmal, de politikusként és uniós tisztviselőként is szolgálhattam az európai ügyet.

Amikor ma az Európai Uniót az ukrán válságba való toxikus belesodródástól féltem, akkor valóban őszinte féltésről és nem rosszindulatú kötözködésről van szó. Ha az EU nem változtat irányt és a geopolitikai realizmust továbbra is elfedi a vörös köd, akkor az unió valóban széteshet, vagy végzetesen meggyengülhet Ukrajna állítólagos – de az ukrán népnek semmi jót sem hozó – támogatása miatt. 

Minden emberi közösség a házasságtól a különböző társulásokon át az államokig és államszövetségekig a belső szolidaritás elvére épül. Aki belül van, az a kívülállóknál előnyösebb bánásmódra számíthat, érdekei a külsősök érdekei fölé kerülnek. Az elesetteket persze gyámolítani kell és az EU hagyományosan segíti a szegényebb és fejlődő országokat. De az összetartozásnak addig van értelme, amíg valamilyen előnnyel jár a benne részesek számára. Mára azonban jó néhány tagállam saját szociális ellátását, polgárai jólétét is megkurtítja Ukrajna támogatása és a háborús feszültség élezése miatt. Sőt, egész tagállamokat büntetéssel sújt korrupciós vádak, vagy az emberi jogok vélt/valós megsértése miatt, miközben Ukrajnát nagyságrendekkel nagyobb jogsértései ellenére kiemelten támogatja. Ez a gyakorlat éppen a kohézió lényegét, a »mi mindannyian az unió vagyunk« alapelvét veri szét.”

Nyitókép: STR / NurPhoto / NurPhoto via AFP