Miért támogatja Nagy-Britannia mindenkinél jobban Ukrajnát? A válasz száz évre nyúlik vissza

Mi köze lehet néhány brit értelmiséginek ahhoz, hogy ma Nagy-Britannia elszántan támogatja Ukrajnát? A kérdés elsőre meglepő, de ha elolvassuk Szeghő Patrik új könyvét, A béke bajnokait, és meghallgatjuk gondolatmenetét, világossá válik: a brit geopolitikai gondolkodásban évszázados mintázatok élnek tovább, és ezek a mintázatok ma is meghatározzák London kelet-európai mozgásterét.

– jelentette ki Szeghő.

A könyv március 26-án került bemutatásra a Károlyi–Csekonics-palotában, ahol Jeszenszky Géza és Beretzky Ágnes kötetei mellett Szeghő műve is középpontba került. Látszólag történelmi munka, valójában azonban egy tűéles tükröt tart a jelen politikai viszonyai elé. A könyvbemutató után a szerzővel beszélgettünk.

– álította a szakértő.

A kötet azt mutatja be, miként alakította át a brit értelmiség egy szűk, de elszánt csoportja a közvéleményt és a politikai döntéshozatalt a Monarchia utolsó éveiben, különös tekintettel a délszláv kérdésre. Szeghő szerint ezek az értelmiségiek nemcsak eszméket hirdettek, hanem formálták is Európa térképét. Hittek abban, hogy a délszláv népek egy nemzetet alkotnak, és ezt az egységet egy közös államban kell megvalósítani. 

Ez a gondolat hatott az angolszász nemzetfelfogásra is, amely a polgári nemzet eszméjében látja a társadalmi rend és stabilitás alapját. Az angolok nem az etnikai, kulturális vagy vallási azonosságot keresik, hanem az alkotmányos rend és szabadságjogok közösségét. Ezért nem zavarta őket, hogy a délszláv állam különböző vallású, múltú és mentalitású népekből állt össze – az számított, hogy létezzen egy állam, amely egy jogrendre épül.

A két pont között pedig végigvonul a brit gondolkodás folytonossága: a Monarchia idején is egyensúlyozni próbálták az orosz és francia hatalmi törekvéseket, és a 20. század végén is ebben a logikában közelítettek a Balkánhoz. Már akkor is úgy vélték, hogy a rendet és stabilitást nem a nemzeti önrendelkezés maximalizálása, hanem a nagyobb politikai egységek fenntartása garantálhatja. Ezért támogatták – még ha csak közvetetten is – a Jugoszlávia-típusú államokat.

– hangsúlyozta a kutatótanár.

A történelem azonban rendre felülírta a brit elképzeléseket. A Jugoszláv Királyság sem, majd a Tito-féle szocialista föderáció sem tudta tartósan egyben tartani a délszláv népeket. Az 1990-es évek véres háborúi igazolták: nem elég közös államot létrehozni, ha az emberek múltja, hite, kultúrája és politikai tapasztalata gyökeresen eltér. Szeghő szerint azonban a brit elit még mindig ebből a régi mintázatból indul ki: ha van alkotmány, van jogrend, akkor működnie kell. Ezért nem értik meg a térség nemzetiségi, kulturális mélyszerkezetét, amelyet nem lehet nyugati sablonokkal leírni.

– véli a kutató.

A brit külpolitikai gondolkodásban azonban van egy másik tartós elem is: az oroszokkal szembeni gyanakvás. Már a 19. században is az orosz előretörés megakadályozása érdekében támogatták a Monarchiát, és mára sem változott a stratégiai logikájuk. Szeghő szerint a brit döntéshozók úgy vélik, hogy Oroszország csak az erőből ért. Ezért volt számukra fontos, hogy már 2014 után kiképzést nyújtsanak ukrán katonáknak, és 2022-től kezdve az egyik legnagyobb katonai támogatóivá váljanak Ukrajnának. A brit hadihajók rendszeresen jelen vannak a Fekete-tengeren, a Baltikumban és máshol is – ez számukra nem egyszerűen szolidaritás, hanem geopolitikai ösztön.

– emlékeztetett a szerző.

Majd folytatta: ez az ösztön nem új keletű. Már a Monarchia idején is úgy gondolták, hogy Közép-Európában csak akkor lehet rend, ha van egy stabil hatalmi központ, amely egyensúlyt tart a térségben. A Habsburg Birodalmat ilyen stabil pontnak tekintették, és a britek sokáig Magyarországot látták a Monarchia erősebb, megbízhatóbb részének. A magyar elit oroszellenessége és stabilitása szimpátiát keltett Londonban – Magyarország nem tartományok halmaza volt, hanem egységes, történelmi alapokon nyugvó állam. Ez a megítélés sokáig meghatározta a brit hozzáállást a térséghez.

– magyarázta Szeghő.

A Brexit új helyzetet teremtett: Nagy-Britannia immár nem része az EU-nak, új külpolitikai identitást keres. Ennek jegyében született meg a „Globális Britannia” koncepció, amely azt célozza, hogy az Egyesült Királyság a világpolitika formálójaként lépjen fel – új szövetségekkel, saját érdekeit hangsúlyozva. 

Ukrajna támogatása ebbe a stratégiába illeszkedik, és részben annak is köszönhető, hogy az Egyesült Államok egyre inkább az európai szövetségesekre bízza a kontinens biztonságát. A britek ezt lehetőségként értelmezik: ismét meghatározó szereplők lehetnek a nemzetközi rendszer alakításában.

– tisztázta a szakértő.

Magyarország ebben a képletben jelenleg háttérbe szorul. A brit fókusz Ukrajnára, a Balti-térségre, Lengyelországra és Boszniára irányul. A Balkánon még mindig instabilitást látnak, és ezért figyelemmel kísérik a fejleményeket – de nem az etnikai realitások, hanem a geopolitikai egyensúly szempontjából. Ez a különbség szemléletben és gondolkodásmódban ma is érezhető.

– zárta gondolatát az oktató.

A béke bajnokai című kötet bemutatója kivételes alkalmat teremt arra, hogy ne csak a múlt eseményeiről beszéljünk, hanem megértsük: a brit külpolitika nem napi szintű reagálás, hanem egy évszázados gondolkodási tradíció folytatása. Ha ezt nem értjük meg, azt sem fogjuk érteni, miért látják másként Kelet-Európát – és benne Ukrajnát – mint mi.

Nyitókép: Kasza Zoltán