A nagy Mandiner-összefoglaló: így változtathatta meg Magyar Péter álláspontját a háborúról Manfred Weber

Látványosan kerüli a Tisza Párt elnöke, hogy egyértelmű véleményt nyilvánítson az orosz-ukrán konfliktusról – nem volt ez mindig így.

A szakértők azt is elvárják, hogy Friedrich Merz szíveskedjék majd az ukránpártibb Zöldekkel koalícióra lépni a szociáldemokraták helyett.
Németország unalmas választási kampánya biztonsági kockázatot jelent, a választók nem is tudják, milyen nehéz döntéseket kell hozniuk február 23-án – figyelmeztet hosszú elemzésében az Economist.
A tekintélyes liberális lap jelzi: Olaf Scholznak csak részlegesen sikerült megvalósítania a korszakváltást, amit 2022 februárjában megígért.
Ugyan a német fősodratú pártok mindegyike elkötelezte magát a kétszázalékos katonai költésre vonatkozó NATO-célszám mellett, ám Németországnak látványosan nem sikerült „levetkőznie a félénkséget, ami régóta jellemezte külpolitikai álláspontját”. „Amint az oroszok levonultak Kijev alól, és a harcok Ukrajna keleti részére koncentrálódtak, minden visszaállt békeüzemmódba” – panaszolta a lapnak Carlo Masala ismert német biztonságpolitikai szakértő, a müncheni Bundeswehr Egyetem professzora, aki szerint az,
amit Németország most csinál, hogy „egyszerűen azt mondják, hogy Ukrajnának nem szabad veszítenie és Oroszországnak nem szabad győznie, az nem stratégia”.
A német biztonságpolitikai elkényelmesedést az Economist szerint az is mutatja, hogy a Boris Pistorius védelmi miniszter által útjára indított létszámemelési program a Bundeswehrnél a Scholz-kormány novemberi bukásával együtt kimúlt. Nico Lange, a német védelmi minisztérium Economistnak nyilatkozó korábbi tisztviselője egyenesen úgy fogalmaz: a Bundeswehr és a védelmi minisztérium reformjának programja „legjobb esetben félkész”. Lange azt is kifogásolja, hogy a német politika semmiféle megoldást nem kínál arra, hogy a világ egyre protekcionistábbá válása egzisztenciális fenyegetést jelent a német exportgazdaságnak. „Égető szükségünk van egy új külpolitikára, és ezzel senki sem kampányol. Ez súlyos hiba, biztonsági kockázatnak is nevezném” – mondja a korábbi védelmi minisztériumi szakember.
Az Economist arról is ír: Németországot kísérti az is, hogy az Egyesült Államok feltehetőleg fel fog lépni azzal az igénnyel, hogy az európaiak – mindenekelőtt Németország – segítsenek egy esetleges ukrajnai megállapodás katonai biztosításában. Németországban eközben a közhangulat olyan, hogy a politikai spektrum szinte egésze fenntartaná vagy növelné is Ukrajna támogatását akár az ukrán katonák kiképzése, akár az ukrán EU-s ambíciók támogatása vonatkozásában –
„de odaküldeni a bajba német katonákat már más tészta”.
„Mi van, ha Oroszország megöli négy katonánkat?” – teszi fel a kérdést az Economistnak nyilatkozó, jelenleg is hivatalban lévő német köztisztviselő, aki hozzáteszi azt is, hogy „ha Ukrajna támogatása és a NATO egyben tartása állnak egymással szemben, Németország hezitálás nélkül utóbbit fogja választani.”
A szakértők azt is hangsúlyozták, hogy nagyon nagy jelentősége lesz annak, hogy kit választ majd koalíciós partneréül a választások megnyerésére ma leginkább esélyes Kereszténydemokrata Unió (CDU) és annak elnöke, Friedrich Merz.
A legtöbb külpolitikai elemző preferenciája a Zöldek lennének Scholz úr szociáldemokratáival szemben” – fogalmaz a lap.
Az Economist hangsúlyozza: „az a kérdés, hogy Németország tényleg véghez akar-e vinni dolgokat”. Masala professzor szerint a következő kormány előtt álló „fundamentális döntések” ezt a választást hasonlóvá teszik a világháborús vereség utáni 1949-eshez és az újraegyesített Németország első választásához 1990-ben. „De ez a sürgősségérzet szinte teljesen hiányzik a választási kampányból” – jegyzi meg a lap.
Nyitókép: Moritz Frankenberg / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP