A szerző szerint az USAid vitathatatlanul az Egyesült Államok legfontosabb „soft power” karja külföldön.
Pilkington úgy véli, hogy a segély funkciói mellett a tengerentúli civil társadalmi szervezeteknek nyújt finanszírozást, hogy erősítse az Egyesült Államokról alkotott képet.
Szerinte, ha valaki Afrika egy háború sújtotta részén meglátja az USAid logóját egy menekülttáborban egy sátoron, az pozitív képet kellene, hogy adjon neki az amerikai befolyásról a kontinensen. Pilkington szerint a probléma az, hogy az új külügyminiszter, Marco Rubio szavaival élve, az ügynökség „teljesen érzéketlen ügynökséggé” vált, és ahogy Trump elnök mondta, „radikális baloldali őrültek” irányítják.
„A Biden-kormányzat idején ez a vita akkor csúcsosodott ki, amikor John Ratcliffe és Chris Sims cikket írt a The Wall Street Journal számára How Do Drag Shows Advance US National Security? címmel” – fogalmaz a szerző.
Szerinte Ratcliffe és Sims többek között „célba vette” az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége által az akkori magyarországi nagykövet,
David Pressman vezetésével alkalmazott taktikát, többek között egy olyan kvízt, amely azt kérdezte a nézőktől, hogy egy adott idézet Vlagyimir Putyintól vagy egy vezető magyar politikustól származik.
Phillip hozzáfűzi, hogy az amerikai külpolitikai intézmények politikai pózolásra való felhasználásával kapcsolatos kellemetlen érzés mérhetetlenül megnőtt azokkal a globális változásokkal, amelyeket az ukrajnai háború kezdete óta láthattunk.
Nyitókép: Shutterstock