„Tavaly év végén derült ki, hogy a hárompárti, balliberális kormánykoalíció felbomlása után február 23-án előrehozott választásokra kerül sor Németországban. Nem véletlen, hogy ez lett a vége a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberálisok közös kormányzásának, a német gazdaság ugyanis romokban, az energiaárak a magasban, a migráció miatt pedig szinte mindennapossá váltak a késelések és a terrorcselekmények.
Németország modernkori történetének egyik legsúlyosabb válságát éli, nem csoda tehát, hogy az emberek változást akarnak.
Jól mutatja ezt, hogy a felbomló koalíció pártjai összesen szereznének körülbelül 35%-ot a választásokon, miközben a két legnagyobb jobboldali párt, a jobbközép CDU/CSU szövetség és a radikális AfD támogatottsága összeadva meghaladja az 50%-ot. A társadalom üzenete tehát egyértelmű: ha mindenki a demokrácia színtiszta szabályai szerint játszana, akkor Németországnak a választók jóvoltából 2 hét múlva egy markánsan jobboldali kormánya lehetne. Csakhogy ez nem fog megtörténni.
A CDU/CSU kancellárjelöltje, Friedrich Merz ugyan nemrég megpróbálkozott azzal, hogy mi történik, ha az AfD-t legalább részben kiemeli a politikai karanténból, az akció ugyanakkor nem jól sült el. Merznek ugyanis hamar szembe kellett néznie a teljes globalista sajtó és elit egészpályás letámadásával nyilatkozatok, tüntetések és különféle kiáltványok formájában. Az ugyanakkor, ami most, a kampányhajrában történik, egyre többeknél kezdi kiverni a biztosítékot.”